Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

I. fejezet: Az áruk

és Miskolc magyarországi volt, Neuhaus csehországi, Eibenschitz és Meseritz morvaországi, Boroszló pedig sziléziai. A 4 magyarországi helység kereskedői a 18,30%-ból 11,38%-ot bonyolítottak le. Igen nagy az árucsoportnál a 200 forinton aluli forgalmú kereskedői lakhelyek száma, az 56-ból 42. Forgalmuk csak 6,70%-a az árucsoport forgalmának. Ebből a 21 ausztriai helység forgalma csak 1,17%. A 18 magyarországi lakhely közül 13 a déli, 5 az északi országrész területén feküdt. A déli helységek kereskedői 43,40, az északiak 25,12%-os arányban részesedtek az árucsoport forgalmában. A textilbehozatal fentiekben vizsgált 5 árucsoportja közül a jelentékeny 3-ban az 1000 forintnál nagyobb forgalmú lakhelyek kereskedői játszották a főszerepet, a posztónál 86,11, a vászonnál 67,15, a főleg ruhaneműből álló csoportnál 75%-os arányban részesedtek a forgalomban. A 2 jelentéktelen csoport, a nyersanyag, valamint a selyem és pamut szállítói között ilyen kategóriájú helységben lakó nem is volt. A magyarországi 1000 forintnál nagyobb forgalmú kereskedői lakhelyek mindhárom jelentékeny árucsoportnál a forgalomnak több mint felét bonyolították le, a posztónál 60,18, a vászonnál 58,84, a ruhaneműnél 53,27%-át. Közöttük Székesfehérvár posztónál az első, vászonnál a második, ruhaneműnél a harmadik helyet foglalta el. Pozsony vászonnál és ruhaneműnél az első, posztónál a harmadik helyen állott. Első volt a textil nyersanyag, valamint a selyem és pamut behozatalában is. Pest posztónál és ruhaneműnél a második, vászonnál 1000 forintnál kisebb forgalommal a negyedik volt. Nagyszombat posztónál negyedik, vászonnál és ruhaneműnél 1000 forintnál kisebb forgalommal harmadik, illetve hetedik helyen szerepelt. A külföldi kereskedői lakhelyek közül a posztóbehozatalban a sziléziai Boroszló 10000 forinton fölüli forgalmával messze túlszárnyalta a többit. Az utána következő Bécsújhelynek csak 2036 forintos forgalma volt, a harmadik, Bécs forgalma pedig alig valamivel haladta meg a 700 forintot. A vászonbehozatalban már más volt a helyzet. 1000 forinton fölüli forgalma csak Bécsnek volt, a második Bécsújhely kereskedői csak 752, a harmadik Boroszlóé pedig 324 forint vámértékű vásznat hoztak be. A ruhaneműnél ugyancsak Bécs vezetett 2700 forinton fölüli forgalmával, a második helyen álló morvaországi Iglau forgalma alig valamivel maradt 2000 forint alatt. Boroszló itt az ötödik helyre szorult 206 forintos forgalmával, Bécsújhelynek pedig csupán 20 forint értékű forgalma volt. A külföldiek közül tehát egyedül Bécs kereskedői játszottak jelentős szerepet mindhárom jelentékeny árucsoportnál, amit alátámasztott, hogy a selyem és vászon behozatalában a magyarországi lakhelyeket is megelőzve kerültek az első helyre. Igaz viszont, hogy a textilnyersanyag behozatalában Pozsonyon kívül 2—2 cseh- és morvaországi helység kereskedői is megelőzték őket. A magyarországi országrészek közül a posztónál és a ruhaneműnél a déli országrész, a vászonnál ellenben az északi területen lakó kereskedők forgalma volt a nagyobb.