Nyulásziné Straub Éva: „Mindent a hazáért!” Deák Ferenc emlékkiállítás (Budapest, 2003)

magánlevélben kérte fel, hogy adakozzanak az árvák részére, és ezt a kérést továbbítsák mások felé is (42-44. sz.). A fennmaradt levelek, számlák és elszámolások bizonyítják, hogy ezirányú tevékenységét élete végégig folytatta, maga is sokfelé adakozott rendszeresen árvák és szegények, de társadalmi szervezetek számára is. (Megjegyzendő, hogy a politikai üldözöttek családtagjai anyagi segítésének megszervezésében is aktív szerepet vállalt, így pl. Kossuth bebörtönzésekor is.) A megyei közéletben első támogatója bátyja, Deák Antal volt, aki megyei tisztviselő - Deák fellépésekor alispán -, a reformkori országgyűléseken Zala vármegye követe volt 1825-ben, 1830-ban és 1832-ben is. Az abszolutizmussal szembeni megyei ellenállás egyik közismert bástyájának számító megye követe mind a megyében, mind az országgyűléseken az ellenzék elismert alakja volt. Az 1832/36. évi országgyűlés követutasításának elkészítésekor és már az országgyűlés első érdemi vitáiban is hangot kapott a Deák Antaltól távol álló szabadelvű politikai irány. Deák Antal emberi és politikusi nagyságára utal, hogy felismerte saját ellenzéki elveinek „elavultságát", ezért mind az országgyűlési követek között, mind a megyében jelentős agitációs munkát folytatva ajánlotta 1833 elején maga helyett a nála 19 évvel fiatalabb, szabadelvű eszméket valló öccsét, majd egészségi állapotára hivatkozva lemondott. A követválasztás zökkenőmentesen folyt a zalai megyegyűlésen. Az országgyűlési napló tanúsága szerint 1833. május l-jén vett részt első ízben a diéta ülésén az ifjabb Deák. Első jelentős felszólalására 1833. november 22-én a lengyel ügy tárgyalásakor került sor, amikor a lengyel nemzet élet-halál harcáról beszélve aggodalmát fejezte ki az olyan, a felszólalása előtt elhangzott politikai állásfoglalással szemben, amely egy létéért küzdő nemzettől még együttérzését is megtagadja (12. sz.). Az 1834. novemberi jobbágykérdésről folytatott vitában - az önkéntes örökmegváltás törvénybe iktatása tárgyában - Deák jelentős érvekkel és eredményt felmutató példákkal szolgált felszólalásában a jobbágyfelszabadítás gazdasági hasznossága mellett. Bár a VII. törvénynek szánt javaslatot az uralkodó előbb elutasította, Deák taktikus fellépésével elérte, hogy a végső felterjesztés szövege engedélyezte a jobbágyterhek megváltását, és ezzel megtörte a jobbágyság helyzetének megváltoztathatatlanságáról kialakult alapelvet.