Nyulásziné Straub Éva: „Mindent a hazáért!” Deák Ferenc emlékkiállítás (Budapest, 2003)

Deák Ferenc igen gyorsan vált az országgyűlés szabadelvű politikusainak vezérévé, amelyre megfontolt, nyugodt egyénisége és követtársai közül kiemelkedő jogi képzettsége, történeti ismeretei mellett az tette alkalmassá, hogy ismereteit rendszerezve hozzászólásait, tanácsait, jogértelmezéseit lényegre törően, közérthetően tudta megfogalmazni. Országgyűlési felszólalásai mellett erre igen szép példa sógorához, Oszterhueber Józsefhez írt hosszú levele, amelyben a jobbágyi szolgáltatásokban történt változásokat példákkal illusztrálva magyarázta (10. sz.). Az első országgyűlési ciklus végén, 1836-ban követtársai köszönetet mondtak Deáknak hatékony munkájáért, 1840-ben a második ciklus végén munkásságának elismeréseként készült az az album, amelyből a bevezető idézet származik. Politikai hozzáállásának lényeges, korán elismert és egész életében következetesen megtartott - már említett - jellemzője volt, hogy minden állásfoglalásában az alkotmányosság talaján állt és csak olyan ügyet szolgált, amely elveivel egyezett. Ennek egyenes következménye, hogy bár részt vett az 1843. évi országgyűlési követutasítás megyei előkészítésében, nem vállalta a követi jelölést és nem vett részt az 1843/44. évi országgyűlés munkájában. Ennek oka az volt, hogy a háziadó közös viselésének ügyét az április 4-i megyegyűlésen véres verekedésbe fulladt szavazás során közfelkiáltással leszavazták. A szavazás után Deákot és kúriáját támadás érte. A halálos áldozatokat követelő incidens történetét írja le érzelmektől sem mentes sorokban Kossuth Lajosnak a szavazás napján (18. sz.). Az eset hírlapi nyilvánosságot kapott és politikai botrányt okozott, amelynek hatására az első választások alkalmával több vármegyében senki nem vállalta a követi megtiszteltetést. Bár a zalai megyegyűlés némi módosítást tett a végső követi utasítás elkészítésénél, Deák következetes maradt és nem vállalta a megbízatást. Ennek okairól számolt be Klauzál Gáborhoz szeptemberben írt levelében (19. sz.). Távolléte alatt helye üresen maradt az alsótáblán, elvbarátai pedig sűrűn kérték tanácsait a tárgyalásra kerülő különböző ügyekben. Az 1840. évi országgyűlés egyik eredménye az volt, hogy felélesztették az országgyűlési bizottságok munkálatait. Az 1840. évi V. tc. értelmében az egyik ilyen bizottság feladata a Büntető törvénykönyv, valamint a büntetőés javítórendszer reformjának kidolgozása volt. A bizottságba Deák Ferencet is beválasztották (15. sz.). 1841 végén kezdték meg a bizottsági munkát,