Nyulásziné Straub Éva: „Mindent a hazáért!” Deák Ferenc emlékkiállítás (Budapest, 2003)

sai által - nyilvános tevékenysége korai szakaszától - a „haza bölcsének" nevezett Deákról életében több méltató könyv jelent meg, amelyek közéleti szerepét érzelmektől fűtötten méltatták. Ezek közül az egyik legjelentősebb Törs Kálmán „Deák Ferenc emlékezete" című monográfiája. A kötet érdekessége, hogy 1875 februárjában készült el, eredeti címe „Deák Ferenc" volt, de már csak 1876-ban, Deák halála után jelent meg, ezért egészült ki címe az „emlékezete" pontosítással és a haláláról, temetéséről szóló fejezetekkel, illetve lapjait gyászkeret övezi. Nemcsak azért érdemel kiemelt figyelmet, mert számos 20. századi kiadvány merít soraiból, hanem mert a kortárs szemével foglalja össze és értékeli az életművet, továbbá tisztán kirajzolódik belőle Deák emberi arca. Ugyanakkor meglepő, hogy kortársai mennyire nem ismerték Deákot, a magánembert. Ez azonban nem a kortársak hibája. Deák egyéniségéből adódott, hogy magánéletét, magánéleti problémáit legbelsőbb ügyének tekintette, a barátság volt az egyetlen olyan érzelmi téma, amelyről többször és igen részletesen írt, mint ahogyan az 1844. november 21-én keltezett, Kossuthnak címzett válaszlevelében tette (23. sz.). Sokszor előforduló betegeskedését is csak annyiban említette, amennyiben az munkájában, szabad mozgásában akadályozta (pl. 26. vagy 41. sz.). Ifjú korától igen gyakran tette munkaképtelenné a betegség, így kedvelt elfoglaltságait, a lovaglást és a gyaloglást is sokszor nélkülözni kényszerült. . A kiállítás első része származására, tanulmányaira és birtokviszonyaira, megélhetési forrásaira nyújt egy-egy adalékot. Származása, gyermekkora 1823. évi „működési bizonyítványának" (4. sz.) megszerzéséig csak mozaikszerűen rakható össze, elsősorban iskolai bejegyzések alapján. Születési helye, a söjtöri családi kúria nem játszott szerepet kisgyermek korában: miután születésekor (1803. október 17-én) édesanyja meghalt, apja még aznap elszállította a távolabb lakó idős rokonokhoz, és csak apja halála után, 1808-ban vették magukhoz testvérei, de már az új, kehidai családi kúriába. Klára nővére férjhezmenetele után bátyjával, Antallal élt együtt a kehidai birtokon, ahol 1842-ben bekövetkezett haláláig elsősorban Antal vitte a gazdaságot. Deák Ferenc nemigen értett a gazdálkodáshoz, közéleti tevékenysége is gátolta ennek gondosabb ellátásában. Jelentős adósság felhalmozása után, Széchenyi István hathatós közreműködésével végül is minden vásárolt és örökölt kehidai birtoka eladására határozta el magát (57. sz.) és Pestre, az Angol Királynő