Nyulásziné Straub Éva: „Mindent a hazáért!” Deák Ferenc emlékkiállítás (Budapest, 2003)

Deák több levélben számol be arról, hogy a munkálatok reggeltől késő estig folynak, így semmire nem marad ideje, szünetet sem tartanak, hogy egy időre Pestet elhagyhatná. A törvényjavaslat 3 részből állt: a bűntettekről és a vétségekről és toldalékban a kihágásokról, a büntetőeljárásról, a börtönrendszerről (16. sz.). A tervezett törvénykönyv és annak véleményezése 1843 tavaszán elkészült, de nem vált törvénnyé, így egészen 1878-ig az 1791. évi LXVII. tc. képezte a magyar büntetőrendszer alapját. A munkálatok befejezése után Deák visszatért Kehidára, de csak a hivatalos politikai küzdőtérről vonult vissza, 1848 júniusáig. Ahogy az országgyűlések alatt, úgy a következő években is elvbarátai számára mindig kész volt levélben, vagy ha meglátogatták, személyes beszélgetések útján tanácsot adni, együttgondolkodással alakítani a reformmozgalmat. Az ellenzék programjának kidolgozásakor is élénk levélváltással kapcsolódott a munkába (24-28. sz.). De hozzá fordult például Kossuth, miután világossá vált számára, hogy Landerer tisztességtelenül viselkedett, amikor a Pesti Hírlap szerkesztése körül anyagi vitájuk támadt (22. sz., Deák válasza 23. sz.). Amikor felkéri Kossuth, hogy legyen az ellenzék vezére, mert köztiszteletben álló, az alsó- és felsőtáblán egyaránt elfogadott személyét tartja erre legalkalmasabbnak, Deák válaszában többek között igen megfontolandó gondolatokat vetett fel a politika eldurvulásáról, ugyanakkor a válasza politikai hitvallása is volt egyben (24. sz.). Amikor 1846-ban megalakult a Konzervatív Párt és elfogadta, majd közzétette programját, elodázhatatlanná vált, hogy az ellenzék is párttá szerveződjön és nyilvánosságra hozza programját. A sokszínű ellenzék egységes program köré szervezése nehéz feladatnak bizonyult. Széchenyi István, majd Kossuth Lajos tervezete is megosztotta az ellenzéket. Ezért fordultak a Kehidán betegeskedő Deákhoz, hogy a programot véleményezze és foglalja írásba nézeteit. Deák - éppen a sokszínűségre tekintettel - nyilatkozat kiadását látta célszerűnek és elvállalta annak írásba foglalását (25., 28-29. sz.). Az 1848. évi forradalom kitörésekor is Kehidán tartózkodott, és csak Batthyány kérésére ment Pozsonyba, hogy átvegye az igazságügy-miniszteri kinevezést (31. sz.). A bemutatott dokumentumok természetesen csak kiragadott példák 1848/49. évi tevékenységéről, amelyben a polgári átalakuláshoz