Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A törvényhatóság a történelmi Magyarország jellegzetes területi önkormányzati szerve volt, amely középfokú területi igazgatást látott el. Az ország településeit és azok vidékeit a magyar feudalizmus és a polgári kori fejlődés során törvényhatósági szervezetben igazgatták. Ez a törvényhatóság lehetett megye, szabad királyi város, később törvényhatósági jogú város, továbbá kiváltságolt terület. A településeket és a területi egységeket a törvényhatósági önkormányzati igazgatás kapcsolta be az állami életbe.

1 A törvényhatósági igazgatás kritériuma az önkormányzat volt, amely a rendi társadalomban sajátos módon érvényesült, és ez az önkormányzati gyakorlat a társadalom szervezésében és irányításában átöröklődött a polgári kor területi önkormányzati igazgatására is. A feudális kori megyékben a hatalmat a nemesség, a sz. kir. városokban a polgárság, a kiváltságolt területeken pedig a privilegizált réteg gyakorolta, képviseletük nekik volt az önkormányzati testületekben, ők bíráskodtak az általuk megalkotott bírói fórumokon is. A komplex rendi igazgatási szervezetbe az igazságszolgáltatás is beletartozott.

2 A rendi jellegű törvényhatósági önkormányzaton az első rést az 1848. évi 16., 17., 23. törvénycikkek nyitották meg, melyek a megye és a sz. kir. város polgári közigazgatási egységgé történő átszervezését szolgálták.

3 Az 1849—1860. évi és az osztrák neoabszolutizmus politikai törekvéseit szolgáló rendelkezésekre a magyar társadalom passzív ellenállással válaszolt, így azok — bármennyire is gondosan és részletekbe menően előkészített közigazgatási szabályok voltak — a gyakorlatban nem tudtak realizálódni. Az önkényuralmi rendszer bukása után a nemzet az 1848. évi törvényekhez, a törvényhatósági önkormányzat restaurálásához tért vissza.

4 Az alkotmány 1867. évi helyreállításával teremtődött meg a magyar területi igazgatás rendezésének feltétele. A kormányzat a polgári társadalom fejlődését szolgáló területi igazgatási szervezetet hozott létre. Az igazgatási kereteket a nemzeti hagyományokra alapozták. Ekkor a modern közigazgatás megteremtésének más lehetősége nem is létezett. A magyarországi törvényhatósági igazgatási gyakorlat, amely 1848 előtt a rendi társadalom szervezésének és irányításának sajátos egysége volt, most nyolc évtizeden át a polgári társadalom érdekeinek szolgálatában tevékenykedett. Már újjászervezése idején elveszítette rendi jellegét, igazodott a polgári életviszonyokhoz és megfelelően kiszolgálta az új társadalom politikai, társadalmi célkitűzéseit. A polgári kormányzat a polgári viszonyok fejlesztését követelte meg a törvényhatósági önkormányzatoktól. Ennek az állami akaratnak a törvényhatóságok meg is feleltek, igazi polgári kormányzati szervekké 1 Magyar Jogi Lexikon. VI. k. Bp., 1907. 661—662. old. 2 A vármegyei közigazgatás reformjának irányelvei. írta: Benkó Albert. Előszóval ellátta: Concha Győző. Bp., 1911. 15-35. old. (Továbbiakban: Benkó A.: i. m.) 3 A magyar nemzet története. Szerk.: Szilágyi Sándor. A modern Magyarország 1848—1896. írták: Márki Sándor és Beksics Gusztáv. Bp., 1898. 54—66. old. Vö. Magyar Törvénytár 1836—1868. évi törvénycikkek. Bp., 1896. 237—238., 246-251. old. 4 Magyarország története tíz kötetben. 6/1. 1848—1890. Szerk.: Kovács Endre—Katus László. I. k. Bp., 1979. 453—462. old. (Továbbiakban: Magyarország története.)