Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

Az MKP a jelen sürgető teendői mellett jövője útját is formálta. Ezért a bizottságok politikai összetételét baloldali magatartású egyénekből kívánta megalkotni. A párt az 1944. november 30-i programjában javasolta a közigazgatási szervezetek politikai meg­tisztítását, a szélsőjobboldali politikát követő tisztviselők eltávolítását és a népellenes jogszabályok kiiktatását a közigazgatásból. 73 A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1945. január 19-én kibocsátott kiáltványában a nemzeti bizottságok megszilárdításáért és a további szervezeti megerősítésükért szállt síkra. Ugyanakkor kizárta a szélsőjobboldal, a Horthy-korszak vezető tisztviselőinek a részvételét a nemzeti bizottságban. A kiáltványán olvasható, hogy a volt nyilasok a nem­zeti bizottságban, a demokratikus pártokban egyszerű tagok sem lehetnek. Ha a nyilasok befurakodtak volna a népi bizottságok és a pártok bármelyikébe, onnan azonnal ki kell zárai őket. Ugyanezt a megállapítást kellett alkalmazni az 1944 előtti kormánypártokban vezetőszerepet vitt egyénekre nézve is. 74 A városi, községi önkormányzatok élete a nemzeti bizottságoknak, mint testületi szer­veknek az irányítása alatt teljesedett ki. A helyi Nemzeti Bizottság betöltött minden olyan funkciót, melyet a polgári közigazgatás helyi testületi szervei 1945 előtt gyakorol­tak. Az ország dunántúli megyéiben — mivel a központi kormányzat intézkedései a köz­igazgatással kapcsolatosan ismertek voltak — csakis a Nemzeti Bizottság közbejöttével lehetett szó a helyi közigazgatás megszervezéséről, illetve a közigazgatási szervek politi­kai megerősítéséről. A valóságban a nemzeti bizottságok hatalma 1945 tavaszán kizárólagos volt. Kaposvá­ron 1945. január 19-én jött létre a városi Nemzeti Bizottság, és működése során mind­azon ügyekben döntött, amelyek meghaladták az önkormányzati hatáskört. Heves me­gye központi közigazgatását 1944. december közepén indították el. A tisztikar a fogadalmat a megyei Nemzeti Bizottság előtt 1945. január 9-én tette le. A nemzeti bizott­ságok megállapították az ideiglenes törvényhatósági bizottságok, a képviselő-testületek létszámát. Pártközi értekezleten egyezkedtek, hogy a demokratikus politikai pártok ará­nya milyen legyen az önkormányzati szervekben, s ügyeltek arra, hogy a koalíciós part­nerek arányos képviselet alapján kerüljenek a testületekbe. Ezt egyébként az 1945—14. sz. kormányrendelet is előírta. További feladatuk volt annak eldöntése, hogy a köztiszt­viselők az igazolási eljárásig alkalmazhatók-e a közigazgatásban. Feloszlatták a fasisztá­nak minősített egyesületeket, megvizsgálták a működő egyletek alapszabályait, döntöt­tek a kérdéses helységek elcsatolási, illetve visszacsatolási kérdéseiben, illetve a puszták, a majorok községgé alakítása ügyében. Feladatuk volt a helyi koalíciós pártok között felmerült közigazgatási viták egyengetése is. A közigazgatás területén csaptak össze először a koalíción belüli politikai nézetkülönbségek. A Kisgazdapárt különösen sérelmezte, hogy az önkormányzati testületekben a tagsági helyek számát paritásos alapon osztották el, és nem vették figyelembe a párttagság szá­mát, az adott település társadalmi szerkezetét. A paritás ugyanis a polgári közigazgatási koncepcióknak nem kedvezett, a népi demokratikus út képviselői a nemzeti bizottság­ban többségbe kerültek. Egyik politikai pártnak sem lehetett közömbös, hogy a megye, « MKP—SZDP határozatai 37—41. old. 74 Uo. 613-615. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom