Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

túli községekben pedig román katonai parancsnokok léptek fel gyakran a polgári közigazgatásnál fuvar, közmunka és élelmiszer kiszolgálásának igényével, de állomásoztak román alakulatok a Fejér megyei Sárkeresztúr községben is. d) Az ideiglenes polgári közigazgatási szervek működése: az önkormányzati és az állami szakfeladatok együttes megoldása Amikor az arcvonal eltávolodott a településtől, lényegében csak a katonai bevonulás utáni napokban alakult Magyar Kommunista Párt (MKP) szervezete lépett fel azzal az igénnyel, hogy élére áll a helyi átalakulási folyamatoknak. A katonai parancsnokok a kommunisták jelentkezését elfogadták, bár majdnem minden esetben felvetették a párt vezetői előtt, hogy más demokratikus pártok működéséhez is meg kell adni a lehetőséget. A Magyar Frontba tömörült többi demokratikus párt azonban a katonai bevonulást követő napokban még nem hozta létre helyi szervezetét, így a demokratikus átalakítás kezdeti lépéseit az ország legtöbb községében és városában a kommunisták tették meg. Ök épültek be a népi szervekbe és ezeken keresztül a helyi közigazgatásba. Persze sok nem kommunista is bekerült a helyi ideiglenes vezetésbe. Ok a leendő koalíciós pártok potenciális vezérei voltak. Az MKP-nak a helyzeti előnyét — az első hetekben elért sikereit — a későbbiekben a koalíciós pártok elég nehezen tudták behozni. Ekkoriban kommunista párti egyén volt a helyi közigazgatási vezető, a rendőrprancsnok, a közélelmezési ügyek vezetője, a szakszervezeti megbízott. Tehát a kérdéses településen működő valamennyi intézmény vezető pozícióit a kommunisták szerezték meg, tevékenységükkel sikerült áthidalni a jogbizonytalanság időszakát, tehát azokat a heteket, amikor a helyi népi szervek még nem tudtak a településen konszolidált viszonyokat teremteni.

46 Munkájuk során a kommunistákból lett közigazgatási vezetők sem kaptak 1944 őszén központi utasításokat. A feladatot nekik egyrészt a szovjet katonai kommendánsok adták, másrészt a mindennapi élet által felvetett kérdéseket oldották meg. A kommunisták között nagy számban voltak a Tanácsköztársaság egykori funkcionáriusai, az agrárvidékek 1920—1930-as évek szocialista mozgalmainak, az ipari munkások megmozdulásainak vezetői, jórészt szakszervezeti tagok, antifasiszták, a Horthy-rendszerben és a Szálasi-uralom alatt politikai okokból üldözöttek. Az egykori tanácsköztársasági vezetők az 1919-es hagyományokra alapozva kívántak beépülni az államszervezetbe. Azokban a községekben, amelyekben a Tanácsköztársaság idején funkciót viselt egyének kerültek 1944—1945 fordulóján politikai vezetésbe, ott a települések élére általában tanácsokat szerveztek. Ezt a testületet nevezték falutanácsnak, de (több-kevesebb tagból álló) bizottságnak, sőt kommunista komiténak is. Ez a bizottság állhatott öt, tizenegy, huszonegy tagból is. A tanács is bizonytalan számú volt, de általában nem közelítette meg a képviselő-testület létszámát. A tanácsok élére direktóriumot állítottak, amely 3—5, de 7 tagból is állhatott. A községi direktóriumot 46 Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete Archívuma 274. f., 15. cs., l.ö.e. MKP iratok. (Továbbiakban: Pl Arch.)