Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

a községi bíró vezette, aki lehetett új személy, de alkalmazták a régi bírókat is.

47 A községi bírónak 1944—1945 fordulóján a közigazgatás első lépéseinek megtételében kiemelkedő volt a szerepe.

48 A községi bírók politikai szempontból kevéssé kompromittálták magukat az elmúlt rezsim alatt. Köztudott, hogy a polgári közigazgatás rendszere nem az önkormányzat vezetőjére, a községi bíróra épített, hanem a főszolgabírón keresztül a községi jegyzőre. Különösen a harmincas években szorult vissza a községi bíró szerepe, és végeredményben a képviselő-testületi ülések elnökségén túl csupán reprezentációs feladata maradt. Az érdemi döntés a községi jegyző kezében volt. Ez a múlt rendszer idején, különösen annak végén degradált szerep tette alkalmassá a községi bírókat, hogy 1944—1945 fordulóján a község vezetésére megbízást kapjanak. A községi bírók egy része még a nyilas rezsim idején is megmaradt funkciójában. A nyilasok ugyanis nem sokat törődtek a bírói funkcióval, nekik a párt helyi vezetője, a községi katonai parancsnok és a községi jegyző tökéletesen végrehajtotta azokat a feladatokat, melyeket az államhatalom tőlük megkívánt. Abban az esetben viszont, ha a bíró a szélsőjobboldali politikát szolgálta, úgy tisztségét a háború után nem tölthette be, és új bírót jelöltek ki. 1944. december elejétől a nyírbátori járás valamennyi községében az ideiglenes közigazgatás megszervezésének az volt a feltétele, hogy a községi bírókat a kommendánsok ki tudják-e nevezni. A bíróknak azt a feladatot szánták, hogy a községtanácsokat ők alakítsák meg.

49 A községtanács volt az első ideiglenes testületi szerv, amely szélesebb alapon megkezdte a településen a demokratikus átalakítás munkáját. A tanács megalkotta saját adminisztratív apparátusát: a Tótkomlóson 1944. október 8-án létrejött komitét főtitkár irányította. Egyébként a komité 12 tagú volt, amely a községi képviselő-testület fölé helyezte magát, és az elöljáróság teendőit végezte. A rákospalotai tanácsnak elnöke, alelnöke, titkára volt, akiket méltán tarthatunk a tanács végrehajtó bizottságának, azaz direktóriumának. Az ideiglenes közigazgatási szervek több helyütt szembe helyezkedtek a községekben, a megyei városokban még a polgári közigazgatás által 1944 előtt alkotott testületi szervekkel. A községi bírók ilyen esetekben a képviselő-testületet nem létezőnek tekintették, és helyettük bizottságot alakítottak. A községtanácsok, a komiték tisztikaruk segítségével a hivatali apparátust megalkották, de az egyre szaporodó ügyek intézésére ad hoc bizottságokat, választmányokat is létesítettek. Ezek között leggyakoribbak az egészségügyi, szociális, közellátási, közrendészeti bizottságok voltak, de hamarosan szerveződött a közmunka, a gazdasági, a közművelődési, azután az ,,idegen holmik felkutatására létrehozott" bizottság. Ez utóbbi bizottságra azért volt szükség, mert a háborús események alatt ingóságok kerültek át más helységekbe, illetve cserélődtek ugyanazon a településen belül. A vagyon- és a személybiztonság megteremtése a városban és a községben egyaránt szükséges lett volna. Különösen a katonai parancsnoksággal nem rendelkező kisebb községek, majorok, 47 Az 1944—1945. elejei községi elöljárósági iratokban ezek a tények tömegesen előfordulnak. 48 FML. Főispáni iratok, 1945—24. sz. Közölve: Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez. I. k. 299-300. old. 49 Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez. I. k. 214—216. old. (A 116. irat 7. pontja.)