Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

főispán az esküt a belügyminiszter, az alispán és a thj. város polgármestere pedig a főispán előtt tette le. A thj. városok közigazgatásában ezen kormányrendelet alapján szabályozták az ügyrendet. Ennek megfelelően az önkormányzati testületek — a törvényhatósági bizottság, a kisgyűlés — által gyakorolt hatáskört a thj. városban a polgármester vette át, azaz e két testület hatáskörébe tartozó ügyek a kormányrendelet érvényének fenntartásáig polgármesteri véghatározattal kerültek elintézésre. E határozatokat kizárólag a polgármester írhatta alá. Ezekben az ügyekben az 1929. évi 30. tc. 443. §-a alapján önálló intézkedési jogkörrel felruházott tisztviselők — tanácsnokok, a helyettes polgármester, a főjegyző —, nem hozhattak véghatározatot. A polgármesternek kötelessége volt a törvényhatósági bizottság s a kisgyűlés hatáskörébe eső ügyek véghatározataiban feltüntetni, hogy intézkedését a 3180—1944. M. E. sz. rendelet 2. §-a alapján átszállott hatáskörben tette meg. Az előadóknak pedig fel kellett tüntetni a fogalmazványon, hogy az ügy a köz-, ill. kisgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezt a megkülönböztetést a köz-, ill. kisgyűlés megjelöléssel tették meg a felzeten. Az átszállott hatáskörben készült véghatározatokat összegyűjtötték és év végén bekötötték. Ezután a köz-, ill. a kisgyűlési jegyzőkönyvekhez helyezték el őket. A véghatározatok közül azok, amelyek felsőbb hatósági jóváhagyást kívántak, a főispánhoz és a kormányhoz felterjesztést nyertek. A törvényhatósági bizottság, a kisgyűlés működésének szüneteltetésétől a kormányzat azt várta, hogy az ügyintézés gyorsabb, rugalmasabb lesz, s az ügyek egységesítése felé is lépéseket sikerül tenni.

19 A hadműveleti területeken a polgári közigazgatás érdekeit a kinevezett kormánybiztosok képviselték. A kormánybiztos a hadműveleti területen működő legfőbb katonai parancsnokkal tartotta a kapcsolatot, és vele egyetértőleg adta ki intézkedéseit. Az alispán a vármegyei katonai parancsnokkal, a thj. város és a megyei város polgármestere a városi katonai parancsnokkal, a főszolgabíró pedig a járás katonai parancsnokával állt összeköttetésben. A hadviselés érdekében tett katonai intézkedéseket a polgári hatóság nem tagadhatta meg. Az intézkedés végre nem hajtása esetén a katonai parancsnok karhatalmat alkalmazhatott. Az intézkedési jogkör a polgári hatóság irányában a hadműveleti területen működő katonai egységek parancsnokait általában nem illette meg. Intézkedéseiket a vármegyei, a városi vagy a járási katonai parancsnok közbejöttével tehették meg. Ha azonban az intézkedés a hadviselés menetét befolyásolta, és a közigazgatással megbízott katonai parancsnokok nem voltak elérhetők, úgy a harcoló seregtestek parancsnokai is hozhattak intézkedéseket a polgári lakossággal kapcsolatban. A katonai közigazgatás bevezetésére abban az esetben kerülhetett sor, ha a polgári közigazgatás az adott területen megszűnt. Ez megtörténhetett a személyi kiürítés vagy a hadműveletek beállása következtében. Az 1500—1944. M. E. sz. rendelet a ,,szükségszerű katonai közigazgatást" szabályozta. Ennek a feladata a kritikus helyzetekben felmerülő közigazgatási tennivalóknak az el19 Fejér Megyei Levéltár. (Továbbiakban: FML) Székesfehérvár thj. város levéltára. Polgármester iratai, 1944—17.228. sz. (A m. kir. minisztérium rendelete az önkormányzati hatóságok testületi szervei működésének szüneteltetéséről. Az irat kelte 1944. szeptember 14.) (Továbbiakban: Polgármester iratai.)