Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

I. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉS KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI 1944-1945

geikbe a belügyminiszter önkormányzati közigazgatási tisztségviselőket küldött. A közigazgatási tisztviselőknek ez a nagyobb arányú igénybevétele — amely a rövidebbhosszabb ideig tartó katonai szolgálattal párosult — nehéz helyzet elé állította az önkormányzatokat, ahol tisztviselőhiány lépett fel. A belügyi kormányzat a közigazgatási válság elkerülése érdekében — az 1942. évi 22. tc. alapján — a megyei, a városi és a községi tisztviselői állásokat államosította. Az államosítás érvényének határidejét a tc. 1947. december 31-ben állapította meg, amennyiben a törvényhozás ezt a kérdést előbb meg nem oldja. A belügyminiszter a megyei, a városi és a községi jegyzői állásokat — a kezelői státusok kivételével — kinevezéssel töltötte be, míg a többi községi állásra az alispán nevezett ki tisztviselőket. Mód nyílt a törvény értelmében a tisztségviselők áthelyezésére is, de az alispánt és a thj. városi polgármestert áthelyezni nem lehetett. Amennyiben a tisztviselő az áthelyezést nem fogadta el, úgy végelbánás alá vonták.

18 1944. április 5-én lépett hatályba az 1500. M. E. sz. rendelet a hadműveleti területekre vonatkozó különleges közigazgatási szabályokról. A rendelet szerint az országnak azon a részein, melyek hadműveleti területté válnak, különleges közigazgatási szabályok lépnek érvénybe. Mindenekelőtt a hadműveleti terület kormánybiztosa hatáskörébe utalta a legfelsőbb felügyeleti és ellenőrzési jogkört az állami, a törvényhatósági, a községi hatóság, hivatal és intézmény, kormányhatósági testület és szervezet felett. A kormánybiztos feladata lett, hogy a hadműveleti területen a polgári közigazgatás folyamatát fenntartsa, és a hadviselés érdekeit biztosítsa. Ennek érdekében az állami, a törvényhatósági, a községi tisztviselőkkel és alkalmazottakkal a kormánybiztos közvetlenül rendelkezhetett, állásukból is felfüggeszthette őket, és intézkedhetett a tisztviselők helyettesítéséről. A kormánybiztos által hozott utasítások végrehajtása során felmerült költségek azokat a közületeket terhelik, amelyek a hatályos jogszabályok szerint a végrehajtás költségeit viselni tartoznak. A kormánybiztost ezekre a költségekre megillette az utalványozás joga. Felhatalmazása volt a kormánybiztosnak még arra is, hogy az 1939. évi II. tc. (a honvédelemről) értelmében saját belátása szerint intézkedjék: többek között a személyi evakuálás, az internálás, a sajtó ellenőrzése, a dologi kiürítés, az egészségügyi óvóintézkedések, a közlekedés, az üzleti élet korlátozása, és az iskolai oktatás szüneteltetése tárgyában. A különleges közigazgatási szabályok hatálya alá eső területeken az önkormányzati közigazgatás testületi szerveinek működését a rendelet értelmében szüneteltették. A törvényhatósági bizottság és a törvényhatósági kisgyűlés hatáskörét a törvényhatóság első tisztviselője, az alispán vagy a polgármester vette át. A megyei városi képviselő-testület hatásköre a polgármesterre, a nagy- és kisközségi képviselő-testület hatásköre pedig a járási főszolgabíróra szállt át. A közigazgatási bizottság és albizottságainak feladatát a főispán gyakorolta. A hadműveleti területen a különleges jogszabályok értelmében hozott határozatot fellebbvitel nélkül haladéktalanul végre kellett hajtani. A rendelet hatálya alatt kinevezett 18 Az 1942:XXII. tc. a vármegyei, városi és községi tisztviselőkről. 1942. évi törvénycikkek. Uo. Bp., 1942. 171-178. old.