Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

gondozó Hivatal kérésére a helyi közigazgatásnak és a rendőrségnek a kitelepítés ügyében közre kellett működni. A községi tisztviselők a német lakosságú falvak nemzetiségi összetételéről pontos kimutatást készítettek. Ebben szám szerint és százalékos arányban a község magyar anyanyelvű népességét; azután a német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű; — a német anyanyelvű és német nemzetiségű, de nem volksbundos; — továbbá a német anyanyelvű és német nemzetiségű, de volksbundista lakosság számát tüntették fel. A német lakosság Németországba való , ,áttelepüléséről" a kormányrendelet 1945. december 29-én jelent meg. Eszerint „áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki az utolsó népszámlálás alkalmával, 1941-ben német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra váltotta át, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak tagja volt". A német nemzetiségű lakossággal szemben politikai korlátozó intézkedéseket foganatosítottak. Ezek egyike volt a német nemzetiségű önkormányzati testületi tagok visszahívása, megválasztásuk érvénytelenítése. Nem jutottak képviselethez egy ideig azok a német nemzetiségű lakosok sem, akik nem kerültek kitelepítésre, illetve nem estek a kitelepítési rendelkezések alá. Ez esetben a lakossági érdekeket azok a német lakosok tudták képviselni, akik 1945 előtt is községi közigazgatásban tevékenykedtek, illetve a képviselő-testületnek vagy az elöljáróságnak tagjai voltak, és 1944 előtt nem kerültek Volksbund befolyás alá. A „sváb" községekben főleg a Kisgazdapártnak voltak tömegei, míg a kommunistáknak és a parasztpártiaknak csak kevés helyen volt szervezete, elenyésző tagsággal. A német nemzetiségű lakosság nem részesülhetett a földreform során ingatlanjuttatásban, sőt a Volksbund tagjait vagyonuktól is megfosztották. A német lakosság pedig a földreformban részt kívánt venni, tagjai jogosan földigénylőkként léptek fel. Ha bebizonyosodott, hogy az illető valamely náci szervezet tagja volt, akkor az igénylők sorából kizárták. A Fejér megyei Etyeken a Földigénylő Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy több volksbundosnak ismert egyén helyi igazolást szerezzen be, melyben bizonyítják, hogy nem voltak tagjai a Volksbund szervezetnek. Az igazolást két személynek kellett aláírni, mégpedig egy volt volksbundosnak és egy olyan személynek, aki a községben élt, de nem volt a Volksbund szervezet tagja. Etyeken hamarosan feloszlatták a Földigénylő Bizottságot, mert a földreform megyei miniszteri biztosa szerint volksbundistákat is felvett a földigénylők közé. Az új Földigénylő Bizottság az összeírásból törölte a volksbundistákat, s ezzel a községi igénylők 66%-a kiesett. A Volksbund szervezet tagjaira általában helyben adatokat nem igen lehetett találni. A szervezet vezetői ugyanis saját irattárukat menekülésük során megsemmisítették, a névsorokat és egyéb számukra fontos adatokat tartalmazó iratdarabokat magukkal vitték. így sok esetben nem sikerült eldönteni, hogy egy-egy községben kik tartoztak a Volksbund szervezethez. S mivel az adatokat gyakran harmadik személy bemondása alapján vették fel, ez is sok visszaélést szült. Ezért az elöljáróság az áttelepítésre kötelezettek névsorának összeállításához a Központi Statisztikai Hivatalt kérte fel, hogy az 1941. évi népszámlálás egyéni ívei alapján ítélje meg a német nemzetiségű lakosságnak a II. világháború alatti politikai magatartását. A KSH-ból ezeket a népszámlálási adatokat kiszolgáltatták annak ellenére, hogy az ilyen jellegű anyag titkosnak volt minősítve.