Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

tort nyilván. A 7 ezer főből 3800 foglalkozott élelmiszerjegyek kezelésével, 3200 pedig termény-nyilvántartással. A Gazdasági Főtanács egyelőre annyit javasolt, hogy a tárca 7 ezer embere 1947. július 31-ig állásában megmaradjon.

333 A községi közellátási nyilvántartók feladata a gazdák termésmennyiségének számbavétele volt. A községekben közellátási bizottságok működtek. Ezek feladata volt dönteni a helyi ellátási kérdésekről, illetve a mezőgazdasági termelés folyamatáról gondoskodni. A bizottságok írásos tevékenységet nem igen végeztek, így a jelentéseket a községi elöljáróságok, a járások vagy a vármegyék nem kapták meg. A vármegye kötelezte a községi vezetőjegyzőket, hogy a bizottságok ülésein jegyzőkönyvet vegyenek fel. A jegyzők túlterhelése ellen a járási főjegyzők tiltakoztak, mondván, hogy megoldást kell keresni a községi adminisztráció ésszerűsítésére. Egy javaslat szerint minden községben a bizottságok mellett írástudó embert kell alkalmazni, aki valamennyi adminisztratív teendőt elvégez. A községekben 1200 lakosonként alkalmaztak egy közellátási kisegítőt, de ha a lakosság száma meghaladta az 1800 főt, akkor a községi kisegítők száma már kettő lehetett. Ebben az esetben az egyik a községi közellátási kisegítő (jegykezelő), a másik pedig a gazdanyilvántartó volt.

334 Községekben a közellátási kisegítő alkalmazottakat a megnövelt adminisztratív feladatok miatt a jegyző más közigazgatási ágazatban is foglalkoztathatta. Azok az igazgatási területek, amelyek nagyon munkaigényesek voltak, például az adóigazgatás, feltétlen követelték a munkaerőt. Ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánta, a községi közigazgatás teljes személyzete, a vezetőjegyzővel együtt a mezőgazdasági szakigazgatás kérdéseivel foglalkozott. Az önkormányzati vezetők a közellátási kisegítő munkaerőket is megbízták más természetű közigazgatási teendők ellátásával. Amikor ez tudomására jutott, a belügyminiszter utasította az alispánokat, a polgármestereket, hogy az 1949—1950. évi terménybeszolgáltatási teendők miatt a közellátási munkerőket csakis közellátási munkakörben lehet alkalmazni.

335 A kormányzat a közellátási nehézségeket 1947 végén újabb kenyérgabona és kukorica beszolgáltatási kontingens kivetésével oldotta meg. Ez 10 ezer vagon kenyérgabona és ugyanennyi kukorica volt. A megyékbe gabonaelszámoltatási miniszteri biztosokat küldtek ki, akik a közigazgatási hatóságok által összesített készleteket felülvizsgálták, és megállapították, hogy mekkora készletek maradnak a parasztságnál, de előírták az átveendő mennyiséget is. A kormányzat szerint az éhínséget abban az esetben tudja leküzdeni az ország, ha rövid határidőn belül a kenyérgabonát, és a kukoricát sikerült beszolgáltatás útján a gazdáktól igénybe venni. A kivetést a megyék között végezte el a közellátási kormányzat, majd a megyéken belül azt községekre bontották le. Az egyes községekben a gazdaságok számát, a terméseredményeket vették figyelembe, amikor a hatóságok a kivetést elvé333 UMKL. Gazdasági Főtanács iratai, 1946—1948. évek, 8. d. Közigazgatás racionalizálására vonatkozó iratok. 334 FML. Alispáni iratok. Megyei tiszti ért. jkv. 1947. febr. 14. 335 Vö. 130.677-1949. ffl. 1—2. B. M. sz. r.