Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
BEVEZETÉS
Tulajdonképpen hiányoztak a jegyzői képesítésű egyének. 1946 tavaszán a kommunista pártnak lehetősége lett volna mintegy 100 jegyzői, főjegyzői státus betöltésére, de ezeket a szakembereket a párt nem találta meg. Végül is az önkormányzati tisztviselők (a jegyzői intézmény) államosítását az 1948. évi 51. tc. mondta ki. A BM minden megyébe személyzeti előadót helyezett és ezzel az önkormányzati személyzeti ügyeket 1949. febr. l-jétől magához vonta. 1948 őszén a számvevőségi átszervezés során a pénzügyi alkalmazottak létszámát mintegy 100 fővel emelték országos mértékben, a járásokba is küldtek egy-egy számvevőségi szakelőadót, aki — a járási hivatal pénzügyi teendőin túl — a községek pénz- és vagyonkezelését felügyelte. 1949 tavaszán a pénzügyigazgatás egységesítésére került sor, ami egyet jelentett az önkormányzati pénzügyigazgatás államosításával. E kérdésben is voltak viták: egyik álláspont szerint az önkormányzatok kezéből nem szabad az adóügyet kivenni, mert ezzel nagy hatalom csúszik ki az elöljáróság kezéből. Inkább pénzügyi szakemberekkel kell megerősíteni a helyi önkormányzatokat. A kérdést az MDP felső vezetése eldöntötte, s ennek nyomán az adóügyi jegyzőt, ül. az adózással foglalkozó szakembereket a Pénzügyminisztérium státusába vették fel, és 1950. január l-jétől községi adóhivatalokat szerveztek. 16 A levéltáros számára kitűnő feladat, ha az államigazgatás közép- és alsószintű szerveinek históriai feltárására vállalkozik, mert évek, esetleg évtizedek telhetnek el azzal, hogy a levéltáros az önkormányzati szervek iratainak feldolgozásával folyamatosan foglalkozik, azaz olyan környezetben dolgozik, amely eleve determinálja e témát az egyén számára. Az önkormányzati iratok a vidéki levéltárakban tetemes mennyiséget tesznek ki. Azt meg lehet állapítani, hogy manapság az 1944 előtt keletkezett irategyüttesek feldolgozása (kutathatósága), a legjobban megoldott. A második világháború utáni önkormányzati források azonban ma még nem állnak azon a rendezettségi fokon, amelyen az 1944 előttiek, vagy akár az 1848 előttiek, azaz a nemesi vármegye vagy a városi magisztrátus iratai vannak. Ennek részben az a magyarázata, hogy az 1945—1950 közötti önkormányzati történeti iratanyag korántsem azonos az 1944 előttiekkel, nemcsak tartalmában — ami természetes is —, hanem jórészt struktúrájában is különbözik. A téma kutatása során modellnek Fejér megye és Székesfehérvár város, valamint néhány nagy- és kisközség önkormányzatának működését tekintettem. A Fejér Megyei Levéltárban őrzött önkormányzati iratok adatai a tanulmánynak nagyobb részét alkotják. Feltűnő lehet az is, hogy igen fontos kormányzati szervek iratainak kutatása elmaradt. A tanulmány készítésének idejében, 1980—1984 között a központi kormányzati szervek iratai kutatási tilalom alatt állottak, így kizárólag a politikai szervek, közte az MKP és az MDP KV iratainak áttekintését végezhettem el. Rendelkezésemre állt viszont valamennyi kormányrendelet, miniszteri utasítás. Ezeket a Megyei Levéltárban a fő- és alispáni, ül. a polgármesteri iratokban találtam meg. 16 Törvényhatósági és községi önkormányzatok. V—VT. f. (Székesfehérvár, 1989.) 62—93. old.
