Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948—1949 1. A proletárdiktatúra helyi hatalmi rendszerének kezdetei A községi önkormányzati közigazgatás előtt 1947—1948 fordulóján új feladatok álltak. A belügyi kormányzat a községi közigazgatást bevonta azon szervek közé, melyek helyi irányító tevékenységet végezhetnek a centrális hatalom kiépítésében. A községi önkormányzatokban 1947 végére végbement az a fordulat, amely a Baloldali Blokk számára többséget biztosított. Az 1947. évi nemzetgyűlési választások eredményei alapján községi viszonylatban több ipari munkás, a hatalomtól függő értelmiségi és szegényparaszt származású egyén került be a népi bizottságokba, és az önkormányzati testületekbe. Ez a helyi politikai szerkezet módosulásaiból eredő váltás éreztette hatását a községi elöljáróságokban, a községeket vezető tisztviselői garnitúrában. Az önkormányzatok élén álló, illetve az önkormányzati testületekben helyet foglaló vagyonos parasztság eltávolítását csak úgy lehetett végrehajtani, ha a helyi baloldali csoportok erejüket koncentrálják és együttes erővel kiiktatják a helyi közéletből a politikai ellenfeleket. A községi közigazgatási feladatok megoldása során több alkalom nyílt arra, hogy a politikai ellenfelek egyes kérdések kapcsán összecsapjanak. A küzdelem egy ideig egyenrangú volt, majd 1948 közepe táján a vagyonosabb rétegek eltávolítása után a baloldali politikai koncepció kerekedett felül, s ennek eredményeképpen megkezdődött a proletárdiktatúra hatalmi rendszerének helyi kialakítása. A magyar falvakban ezután a kormányzat arra törekedett, hogy a közigazgatást sorozatos intézkedésekkel maga alá gyűrje, és ezáltal a központi akarat érvényesülésének készítse elő az utat. Az önkormányzati testületek ellensúlyozására kezdetben a szakigazgatást erősítik. Ez a két tényező egymást egyensúlyban tartotta, majd hamarosan átcsúszott a hatalmi fölény az MDP vezette politikai csoport kezébe. A belügyminiszter 1947. február 4-én jelezte, hogy a községi közigazgatás komoly gondokkal küzd, és képtelen a megnövekedett követelményeknek megfelelni. A hagyományos közigazgatási feladatok mellett a táreadalmi átalakítás több kérdését kellett ez időben a községekben megoldani (földreform, a telekkönyvezés, a kataszteri nyilvántartás újra felfektetése, földadó kivetése és behajtása, a terménybeszolgáltatás adminisztrálása, a közellátás megszervezése, a ki- és betelepítés lebonyolítása). Mindezekhez a községi közigazgatás sem szervezetében, sem a tisztviselői létszám tekintetében nem volt megfelelő. A belügyminiszter a főispánoknak feladatául adta, hogy a községi igazgatást saját hatáskörben is segítsék, és főleg támogassák azokat az önkormányzati törekvéseket, melyek az igazgatás racionálisabb, gyorsabb, eredményesebb és a falu népének igényét jobban kielégítő megoldást eredményeznek.