Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

IV. A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT FELADATAI 1948-1949

A belügyminiszter tudomására hozta a főispánoknak, hogy a politikai pártok a közigazgatási reformot napirendre tűzték, és ennek megoldása a törvényhozás útján fog megvalósulni.

320 A reformnak azonban a koalíción belül politikai ellentétek mellett más, egyelőre szinte megoldhatatlan akadályai voltak. Botár Olivér 1947. december 16-án a Gazdasági Főtanács titkárának a magyar közigazgatás helyzetéről adott tájékoztatójában a racionalizálás megkezdését nem javasolta. A tájékoztatóban a többi között a közigazgatás anarchikus állapotáról írt: , közigazgatási helyzetünk hasonlít egy rendetlen műhelyhez, melyben a munkapadok, munkadarabok, szerszámok elszórt állapotban vannak, a munkások pedig ideiglenes alkalmazottak, akik nem tudják, mikor kerülnek utcára. Ahhoz, hogy a műhelyben a munkát rendszeresen lehessen végezni, azt rendbe kell szedetni, a munkásoknak pedig meg kell adni azt az érzetet, hogy a műhely állandó alkalmazottai. A közigazgatás ésszerűsítését a kormány akkor kezdje meg, amikor a jelenlegi helyzetet felszámolta, s a viszonyokat stabilizálta."

321 Ezt a véleményt azonban a kormányzat nem vette figyelembe. így a felmerülő igazgatási kérdéseket azzal a községi szervvel kellett megoldani, amely éppen rendelkezésre állott. A községi helyzet nem javult 1948 elején sem, sőt újabb feladatok bővülése a községekben közigazgatási anarchiát idézett elő. 1948-ban, különösen annak második felében, a községi önkormányzati közigazgatás olyan profilt vett fel, amelyben a közellátási, a pénzügyi, és a mezőgazdasági igazgatás kérdései domináns helyet kaptak, míg a hagyományos közigazgatási ágak háttérbe szorultak, és az elöljáróság azokat elég nehéz körülmények közepette tudta megoldani. 1948 nyarán például országos villamosítási akció kezdődött. Ennek lebonyolítása ugyan az áramszolgáltató vállalatok feladata volt, de a községekben a villamosítási tervek elkészítésének, gyakorlati lebonyolításának vezetése a községi elöljáróságra hárult. Minden villamosítás alá eső községben villamosítási bizottság alakult, amelynek adminisztrációját, a bizottság hatáskörébe tartozó hatósági feladatot az elöljáróság végzett el.

322 A községi önkormányzat adminisztrációja közreműködött az egységes szövetkezeti rendszer megteremtésében. 1948/49 fordulóján zajlott le a Hangya és a Földmívesszövetkezet egyesítési folyamata, melynek szervezésében, adminisztrációjában a községi tisztviselők részvételét igényelte a község politikai irányító testülete.

323 A földmívesszövetkezetek tevékenységének a politikai szervek a kereskedelmi feladatok ellátásán túl más gazdasági reszortot is szántak. 1949 elején megfogalmazódott, hogy a termésbegyűjtés egészét a földmívesszövetkezet bonyolítsa le, majd a helyi közellátási feladatokat a szövetkezet útján kell megoldani. 1949 elején már működő termelőszövetkezeti csoportokat a földmívesszövetkezetek fogják át, támogatva a tszcs-ket szakmai és anyagi tekintetben.

324 320 Vö. 723—1947. eln. B. M. sz. r. 321 UMKL. Gazdasági Főtanács iratai, 1947—3500. sz. 322 FML. Főispáni iratok, 1948-903. sz. Vö. 184.847-1948. D3. 2. B. M. sz. r. 323 Uo. ua. 1949—63. sz. Vö. 121.620—1949. Dl. 1-2. 324 Farkas Gábor: Az agrárátalakulás néhány kérdése Fejér megyében. (FMTÉ 4. k. Székesfehérvár, 1970. 349. old.)