Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
III. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTÜLETEK ÉS SZERVEK ÁTSZERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA (1945-1949)
számvevőségnek befizették. Ugyanakkor a székesfehérvári adóhivatalban (itt volt a gyámpénztár) elhelyezett értékek elvesztek. 9. Területi átszervezések (1949—1950) A közigazgatási területszervezést politikai, gazdasági és környezettani tényezők befolyásolták, bár 1949—1950-ben ezek közül a politikai szempont a domináns. A megyék és a járások átszervezésének híre a tisztviselők körében meglehetősen nagy izgalmat váltott ki. A tisztviselők egy része rögtön el akart költözni szolgálati helyéről, mások a tisztviselői állásról való lemondást fontolgatták. Egyes törvényhatóságok első tisztviselői viszont a rendelet megjelenése másnapján a megszüntetett megyék tisztviselőiről, illetve ezen megyék önkormányzati teendőiről is intézkedtek. A belügyminiszter utasítása szerint az új önkormányzati egységekben a tevékenységet külön rendeletre kellett megkezdeni, amelyet a megye alispánjának küldött meg a miniszter. Arra is figyelmeztetni kellett az alispánokat, hogy más, országos hatáskörű szervtől se fogadjanak el olyan utasításokat, melyeket már az új közigazgatási egységekben kell megvalósítani. Ugyanis az állami szakigazgatási szervek sem kezdhették meg tevékenységüket a megyében az önkormányzati igazgatás kialakulása előtt. 312 Az említett minisztertanácsi rendelet végrehajtását a kormány a belügyminiszterre bízta. A miniszter által kiadott irányelvek szerint a megyei igazgatási egységeknek egybe kell esniük a gazdasági egységekkel, de figyelembe veendők a tervgazdasági szempontok is, így az ipari területek kialakításának és a mezőgazdaság szocialista fejlődésének a szempontjai. A miniszter áthelyezett több megyeszékhelyet: Esztergomból Tatabányára, Balassagyarmatról Salgótarjánba, Szentesről Hódmezővásárhelyre, Gyuláról Békéscsabára telepítették át a megyei apparátust. Új megyeszékhely lett Kecskemét, amelyben az ekkor szervezett Bács-Kiskun megye apparátusát alakították ki. Megszűnt megyei székhelyek: Baja, Berettyóújfalu, Makó, Mátészalka, Sátoraljaújhely, Sopron és Szikszó. Elsőként 10 megyében 1950. február l-jén kezdték meg a közigazgatási tevékenységet. Ez a 10 megye a következő: Baranya, Bács-Kiskun, Fejér, Heves, Nógrád, Pest, Somogy, Szolnok, Tolna, Vas. A többi megyében viszont csak másfél hónap múlva, március 16-án került erre sor. A járási szervezet megalkotása során szintén le kellett szögezni az alapelveket. A járási székhelyek kijelölését a kedvező közlekedési lehetőségek és a gazdasági, politikai, kulturális vonzási körök figyelembevételével vitték végbe. A járások számát, azok határait a megyék javaslatai alapján állapították meg. Megszüntettek 16 járást, viszont hat újat szerveztek. így az 1949 előtt működött járások közül 40 maradt meg. 100 község elcsatolása történt más járáshoz. A járások elnevezése a székhelytelepülés nevéről történt. Az új járási rendszer 1950. június l-jén kezdte meg működését. Já312 Vö. 5201—1949. III. 1-2. B. M. sz. r.
