Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
III. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI TESTÜLETEK ÉS SZERVEK ÁTSZERVEZÉSÉNEK FOLYAMATA (1945-1949)
rási jogállású városok lettek a megyeszékhelyek, továbbá Baja, Nagykanizsa, Sopron, Szeged, Karcag és Kisújszállás. A községek rendezése során 124-et 61 községgé szerveztek át, illetve Miskolc, Győr, Salgótarján, Szombathely városokhoz összesen 11 községet csatoltak. A községek száma 3250-ről 3169-re csökkent. A községi rendezés 1950. szeptember 6-án lépett hatályba. Nagy-Budapest igazgatási — területi határainak megvonását a törvényhozás szabályozta az 1949. évi 26. tc.-vel. Ennek végrehajtásaként peremvárosokat, főváros környéki községeket Budapesthez csatoltak. A 14 kerülethez még 8-at szerveztek, a peremvárosoknak és községeknek a fővároshoz csatolásával. Nagy-Budapest megteremtésének kérdése az MKP 1947. évi fővárosi konferenciáján már felmerült, 1949 elején pedig politikai, gazdasági célszerűségből is indokolt volt a peremkerületeknek a fővárossal történt egyesítése. A 26. tc. végrehajtása kapcsán a fővárosi állami szakigazgatási szervek fővárosi (önkormányzati) szervekké alakultak át, melyeket ezután a szakminiszterek helyett a fővárosi „képviseleti bizottság" irányított. 1950. február l-jétől a fővárosban az önkormányzati jogokat a törvényhatósági bizottság helyett életrehívott „képviseleti bizottság" látta el. Ez a bizottság a volt fővárosi törvényhatósági bizottság, a peremvárosok és a községek képviselő-testületei által kiküldött egyénekből jött létre. 313 Ózd nagyközség megyei várossá történő átszervezéséről a tárgyalások 1948 őszén zajlottak. A városi státust a községi MDP szervezet és a Borsod megyei pártbizottság is kérte. A kérdéses iratokat az MDP KV Közigazgatási Bizottsága elé terjesztették. Az ózdi ügy kapcsán felvetődött több község várossá, és több megyei város thj. várossá történő átszervezése. A bizottság Beér Jánost bízta meg, hogy az átszervezésre kerülő települések ügyét részletes indoklással terjessze elő tárgyalásra. 314 Ugyancsak 1948 őszén vetődött fel Békés megye székhelyének Békéscsabára való áthelyezése is. A politikai szervek elismerték, hogy Gyula helyett Békéscsaba jobban megfelel a megyeszékhelyi funkciók ellátására, azonban a megyei apparátus áthelyezésének aktualitását ekkor nem látták keresztülvihetőnek. A belügyi kormányzat szerint is e terv megvalósítása esetén precedens keletkezne, és más rendezésre váró megyék is hasonló kérelemmel lépnének fel. Az átszervezéseket pedig 1948/49 fordulóján még nem kívánták lebonyolítani. 315 A megyék rendezése során több elképzelés alakult ki. Az egyik variáció szerint 7—9 megyét lehet szervezni, nagyjából a közigazgatási reformban is meghatározott kerületekre építve. Egy másik változat szerint a megyék számát 19-re lehet csökkenteni, és egy harmadik elképzelés szerint a megyéket változatlanul kell hagyni, és csak az aránytalanul nagy Pest-PilisSolt-Kiskun vármegyéből Bács-Bodrog vármegyéhez csatolnak átjárásokat. Az igazgatási területi beosztás kialakítása során 1949 őszén a megyei koncepció érvényesült, és a történeti fejlődés során kialakult és évszázadokon át működött vármegyéken csupán némi területi módosítások történtek. A megyei rendezés ügyét a törvényhozás a minisztertanácsra bízta. A megyerendezés 1949 őszén zajlott. A Magyar Közlöny 1949. december 14-i számában közölte a rendeletet a megyék nevének, székhelyének és területének 313 VÖ. 1949: XXVI. tc. 314 Pl Arch. 276. f., 77., 4. ő. e. Az irat kelte 1948. okt. 11. 315 Uo. ua. Az irat kelte 1948. dec. 1.
