Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

BEVEZETÉS

modell számára a szervezeti kereteket, amelyeket az alkotmányban (1949:XX. t.) az országgyűlés tagjai deklaráltak. A közigazgatás ezzel az MDP felügyelete alá került. A megyebizottságokon közigazgatási felelős működött, majd közigazgatási bizottságot is szerveztek. Kommunista frakciók voltak a közigazgatási egységekben, és általában követelmény lett egy szovjet típusú hatalmi struktúra megalkotására való törekvés. A magyar társadalomban, vidéken is, a belső feszültség fokozódott, és egy pszeudódemokrácia kialakulásának folyamata indult el. Erősödött a középfokú közigazgatásban az egyszemélyi vezetés, amelyet nem a főispán, hanem az alispán, ill. a thj. városban a polgármester gyakorolt. A főispáni állás — feladatkörének szűkítése következtében — jelentéktelenné vált, viszont az alispán és a polgármester felügyeleti hatáskörébe került nemcsak a még funkcionáló önkormányzati közigazgatás egésze, hanem az újonnan szervezett szakigazgatás, mint például a mezőgazdasági, a szociális, a közmunkaügyi, a tanügy-igazgatási, valamint a Közigazgatási Bizottság gazdasági albizottságának irányítása. Az alispán intézkedett az időközben megszüntetett területi szervek helyett. A törvényhatósági közgyűlés és a képviselő-testületi gyűlés még 1950-ben is működött, és napirendjén csak egészen jelentéktelen, bár önkormányzati ügyek szerepeltek. A polgári kori önkormányzati közigazgatás keretei 1950-ben, az októberi tanácsválasztásokkal véglegesen felbomlottak. Június 15-i hatállyal megszűntek az önkormányzati megyei szervek, augusztus 15-én a városi önkormányzatok alakultak át ideiglenes tanácsi szervvé, a községi önkormányzatok pedig ez év október végéig oszlatták fel testületi szerveiket, megszüntette működését a községi végrehajtó szerv, az elöljáróság. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a törvényhatósági- és községi önkormányzat alkalmas keret volt arra, hogy a háború után a magyar vidék népe a demokratikus politikai erők vezetésével újjáépítse országát, és demokratikus átalakulást hajtson végre. Mindenesetre a megyei önkormányzat dinamikusan működött, holott létszáma erősen lecsökkentett. Még 1947 elején egy BM-rendelet a csökkentett létszámú vármegyei alkalmazotti apparátusról intézkedett. Rajk László belügyminiszter levelében értesítette Fejér megye alispánját, hogy a normál-létszám 67 fő, ebből központi (megyei székhelyen szolgál) tisztviselő 44, külső tisztviselő 23 (járási székhelyen). Részletesen: alispán, főjegyző, tiszti főügyész, árvaszéki elnök, levéltáros, másodfőjegyző, 2 árvaszéki ülnök, 4 aljegyző a központi székhelyen; 6 jegyző a járásban, 5 főjegyző a járásban, 4 vármegyei fogalmazó, 13 irodai tiszt az alispáni hivatalban, 12 írnoki tiszt a járási főjegyzői hivatalokban, 10 vármegyei altiszt, 5 altiszt a járásokban. A centralizációs törekvések irányában hatottak az egyes tisztviselői státusok államosításáról hozott jogszabályi intézkedések. Minden politikai tényező 1945 tavaszától a jegyzők hatalmi pozíciójának megszerzésére törekszik. A baloldali pártok a kérdést sarkítottan állították fel: pl. X községben szakképzett, de reakciós a jegyző; Z községben viszont tudatlan, de demokratikus jegyző működik. A belügyminiszter és környezete természetesen a községi közigazgatás kézben tartását igyekezett elérni, de meg kell mondani, hogy a helyi politikai erőkkel szemben kb. 1947 nyaráig tehetetlen volt. Pedig több ízben is tudtára adták a helyi politikai szerveknek, hogy a jegyzők elkergetése még nem teremti meg a demokratikus közigazgatást.