Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
BEVEZETÉS
A háború után az igazi önkormányzati közigazgatás megteremtésében látta a Kisgazdapárt azt a lendítőerőt, amely a nemzetet kivezetheti leromlott helyzetéből. A pártvezetők a koalíciós években is ragaszkodtak a korszerű közigazgatási elvekhez, s igyekeztek megtartani a kommunista nyomás ellenére is a kiharcolt közigazgatási pozíciókat. A kisgazdapárti program szerint a területi közigazgatást csakis az önkormányzat alapján lehet újjászervezni, s a párt az önkormányzatban látta a fejlődés vidéki útját. A koalíciós pártok képviselői a közigazgatási reform kérdése kapcsán eltérő véleményeiket hangoztatták, és ezek a nézetkülönbségek a munkát lassították, majd végül is eredménytelenségre vezettek. A Kisgazdapárt koncepciója pedig egészében olyan, hogy az új helyzetben tárgyalási alapnak azt nem fogadták el a partnerek. Ezért minduntalan az önkormányzati igazgatás megerősítését hangoztatták, ami helyes szándék volt. Ezalatt a párt azt értette, hogy a pártpolitikát vonják ki a megyei, a városi és a községi közigazgatásból, s a koalíció többi pártja ne érvényesüljön az autonómia életében. A Kisgazdapárt közigazgatási koncepciója a polgári demokrácia keretei között mozgott, és a demokratikus reform megvalósítását ennek megfelelően vélte lebonyolítani. Abból indult ki, hogy a közigazgatási reformot jogi és közgazdasági kérdésként kezeli és semmiképpen nem politikaiként. A párt ezért óvakodott attól, hogy a reform kapcsán politikai fejtegetésekbe bonyolódjék koalíciós partnereivel. A párt állást foglalt a megyei rendszer mellett, majd az önkormányzati választások kiírását szorgalmazta. A Kisgazdapárt remélte, hogy ezen az úton újra megerősítheti pozícióit a falvakban, a városokban, de még a megyei törvényhatóságokban is. 10 1945 után klasszikus értelemben vett tiszta önkormányzatról nem lehet szólni. Ezért is hangsúlyozni kell a korszak átmeneti jellegét, és nem is annyira a polgári kor lezárását, hanem az új Magyarország első nehéz esztendeire, annak nyitányára kell a vizsgálódást irányítani. Ez az átmeneti időszak őrzi még a közép- és alsószintű közigazgatásban az önkormányzati jelleget, melynek a koalíciós években volt nagyobb respektje. Ekkor is bebizonyosult, hogy az önkormányzati közigazgatás a mindenkori politikai, társadalmi rendszerekhez kapcsolódó intézmény, és az államhatalom szabja meg működési területeit. Más érdekeket képviselt az önkormányzat a rendi Magyarországon, lényegesen átalakult az a polgári korszakban, és — mint már láttuk — sajátos vonásai vannak a háború utáni években. A magyar közigazgatástan egyik képviselője, Concha Győző szerint is a közigazgatás megértéséhez szükséges az állam, a társadalom struktúrájának felismerése. Concha ezt a megállapítást a német Lorenz Steintől kölcsönözte, aki a német klasszikus közigazgatástan megalapozója, de példát vett a magyar közigazgatástudomány az angol önkormányzatról írt munkákból is, így elsősorban Rudolf Gneist-től. Gneist azt írja az önkormányzatról, hogy ezekben nem az állami hatalmon kívül eső ügyek intézése folyik, hanem akár országos, akár helyi ügyről van szó, az minden esetben közügynek tekintendő, azaz végső soron állami törvénytől függő feladatot intéz az önkormányzat. 11 10 Törvényhatósági és községi önkormányzatok, m. 1945—1950. (Székesfehérvár, 1989.) Közigazgatási reformtörekvések. 59—70. old. (Továbbiakban: Közigazgatási reformtörekvések.) 11 Magyarország közigazgatása, uo. 30—32. old.