Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

BEVEZETÉS

E két klasszikus példa, valamint Concha hatása észlelhető a törvényhatósági jogszabályokban a polgári korszakban. Persze az 1944 utáni önkormányzati közigazgatásunkat is a polgári korszakban alkotott jogszabályok szabták meg, hiszen alapját az 1929. évi 30. tc. alkotta. Kivéve természetesen azokat a pontokat, melyek a demokratikus fejlődéssel ellentétesek voltak, mint például a virilizmus vagy az örökös törvényhatósági tagság intézménye. Az 1030—1945. sz. minisztertanácsi rendelet új irányt szabott az önkormányzatoknak, bár kézenfekvő, hogy a polgári közigazgatástudományból több elemet átvettek a jogszabályalkotók, melyekkel gazdagították az önkormányzatok elméleti oldalát. A többi között kihangsúlyozták, hogy az önkormányzat az egészséges államélet egyik alapkövetelménye, alapvető emberi jog, természetes viszony az állampolgár és az államhatalom között. A törvény végrehajtása az önkormányzat útján történik, azaz a nép saját magát kormányozza. Általános az a vélemény, hogy az igazgatási szerkezet rövid idő alatt képes döntő mértékben a társadalom feltételeihez alakulni. Az önkormányzat politikai funkciói is rendkívül jelentősek, hiszen alkotmány védő jellege van és alkotmányos garanciális hatáskörrel rendelkezik: felirati jogával beleszólhat az országot érintő kérdésekbe, maga választja meg testületeit, tisztviselőit, akiket aztán ellenőriz. Politikai hatásköréből következett, hogy helyhatósági választásokat tartott, közgyűlései a választók számára nyíltak voltak, s ezeken a megye- és városi gyűléseken politikus nemzedék nevelődött fel. Madarász József Fejér megye 1861. évi gyűlésén bírálta a neoabszolutista kormányzatot, mert annak alkotmányos intézményei nincsenek, és mintegy 15 éven át kirekesztették a megyegyűlésekről az ifjúságot, akik — ellentétben a reformkor ifjúságával — nem szívták magukba a törvényhatósági vitákon a nemzeti szellemet, s így felnőtt korukra nem is váltak politikus nemzedékké.'

2 Az 1944 utáni önkormányzat a polgári keretek közepette változott tartalommal kezdte működését, de változott maga a feladatkör és a funkció is. Ennek a korlátozott önkormányzati közigazgatásnak kellett volna tulajdonképpen leszámolnia az 1944 előtti rezsim retrográd jelenségeivel, amelyek egy része éppen a polgári önkormányzatba volt ágyazva. Ez az önkormányzat a demokratikus célok megvalósítását tűzte maga elé, a progresszió zászlaját követte, a népi szervek és más politikai pártok és csoportok közreműködése mellett. Az önkormányzatok szervezeti keretei eleinte biztosítékot nyújtottak arra is, hogy közéjük demokratikus meggyőződésű elemek kerüljenek. Ez a consensus omnium tulajdonképpen a paritás volt, amely szerint működhetett az önkormányzat. A paritás lényegében 1948 nyaráig érvényben volt. Megbontására akkor került sor, amikor a két munkáspárt képviseletében az MDP lépett be a hatalmi szférába. Bár meg kell azt is mondani, hogy a két parasztpárt számára még 1949 első felében is tartottak fenn képviseleti helyeket, de a tagság szociális összetétele változott — a birtokos parasztok és az iparosok ellenében — a szegény parasztság és az alkalmazotti réteg javára. Ez az önkormányzat az ország politikai mechanizmusát követi, így politikai és társadalmi bázisa annak menete szerint kezdett szűkülni. Az eltávolított birtokos paraszti réteg még tíz éven keresztül létezett anélkül, hogy neki a helyi, tehát saját önkormányzatá12 Madarász József: Emlékirataim 1831-1881. Bp., 1883. 90—91. old.