Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948
italmérésből, a hely pénzszedésből, a kövezetvámból, a hídvámból, a révvámból és a vásártartásijogból eredő önkormányzati jövedelmek. Ugyanakkor új jövedelmek szerzésére is kell törekedni: az önkormányzatok bővítsék ki vagy hozzák létre a községi közüzemeket: homokbánya, kavicsbánya, kőbánya, mészégető, faszénégető, fürdőház, jéggyár, vízmű, szikvízüzem, vágóhíd, malom, olajsajtoló, de használják ki az idegenforgalmi lehetőségeket (vár, kastély, természet adta látványosság); a gyógyászatra alkalmas helyeket (pl. gyógyvizek). A párt javaslatára a belügyminiszter intézkedett, hogy a községek saját vagyonukat mérjék fel. A községi ingó és ingatlan vagyonban ugyanis 1945-ben változás ment végbe. A földreform során az ország sok községe elvesztette ingatlanait, ugyanakkor több község számottevő földbirtokhoz jutott. A belügyminiszternek még 1947 tavaszán sem volt áttekintése a községi vagyon nagyságáról, mivel a meglevő községi vagyonleltárak az 1945 előtti vagyoni állapotot tükrözték. (A megyei szabályrendelet előírta, hogy a községi vagyonszemlét minden évben meg kell tartani.) A belügyminiszter intézkedett, hogy a tényleges állapotnak megfelelő vagyonleltárakat a községekben 1947. május 1-jéig kötelesek felfektetni. 180 Az MKP arra is rámutatott, hogy a községi vagyonon túl még más, különösen adójövedelem is gyarapítja az önkormányzati pénztárt. Az 1944 előtti önkormányzati közigazgatásban a költségvetési hiányt községi pótadó kivetésével tudták fedezni. A pótadó alapja a földadó, a házadó, a társulati és a tantiéme adó volt. A megyei törvényhatóságnak joga volt még az általános kereseti adó után is pótadót kivetni. 1945 után is megmaradtak egyes adónemek, melyek teljes egészükben vagy részben az önkormányzatokat illették meg. Ilyen volt az általános kereseti adó, a fogyasztási adók (bor, sör, égetett szesz, hús stb.), italmérési engedély illeték, szeszesital forgalmi illeték, az adóbehajtási illeték, a marhalevél-kezelési díjak, anyakönyvi kivonatok illetékdíjai, a forgalmi adó kezelése utáni részesedés, az ásvány- és szikvízadó, mezőrendőri adó, házbérfillér, köztisztasági illeték és a tűzvédelmi járulék. A szociálpolitikai és kulturális téren már kevesebb a javaslat. Ami elhangzott, azt is az önkormányzatoknak lehetőleg társadalmi úton kellett volna megvalósítani. így a községeknek és a városoknak maguknak kellett gondoskodni a munkaképtelenekről, öregekről, elhagyott gyermekekről, az ellátatlanok nagy részéről. A javaslatok között szerepelt, hogy a demokratikus nőszervezetek és a Nemzeti Segély közbejöttével a helyi szociális kérdéseket oldják meg az önkormányzatok: szervezzenek étkeztetési akciókat, állítsanak fel napközi otthonokat, óvodákat, szegényházakat, szervezzék meg az ingyen tejjuttatást a szegénysorsú családoknak. A párt kulturális téren az iskolán kívüli népművelésben látta azt a lehetőséget, amely ekkor a tömegekhez leghatékonyabban elérhetett. Javasolta, hogy a Szabadművelődési Tanács bevonásával az önkormányzatok kezdjék meg tanfolyamok szervezését. Ezek elsősorban mezőgazdasági és egészségügyi ismereteket adjanak hallgatóinak, de szükségesnek találta a népfőiskolák, munkásakadémiák szervezését, olvasókörök és színjátszóegyletek, dalárdák működéseinek biztosítását is. Az MKP Dl. kongresszusán hozott határozatokban olvasható, hogy a koalíció felbom180 FML. Alispáni iratok, 1947-2344. sz.
