Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)

II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948

A kommunisták az önkormányzatnak kettős feladatot szántak. Egyrészt joghatósága területén végre kell hajtania az országos jogszabályokat, másrészt meg kell valósítania saját feladatait is, melyeket az önkormányzati testület szabott ki rá. ,, Az önkormányzat akkor életképes, ha jól működő testületei vannak. Ezeknek a testületi szerveknek harmóniában kell dolgozni a politikai pártokkal, a társadalmi, a gazdasági, a kulturális és a szociális életet szabályozó bizottságokkal" — hangzik az MKP állásfoglalása. Ilyenekkel és hasonló helyi kérdések felvetésével igyekezett a párt az igazi reformkérdéseket bagatellizálni, és a többi párt javaslatát ellensúlyozni. Az MKP a községfejlesztési kérdések kidolgozásával kívánta megindítani a községpolitikát. Az önkormányzati testületekben levő kommunista frakció elsősorban az újjáépítésre irányította a figyelmet, s a háború által sújtott objektumok helyreállítását szorgalmazta. Kijelölte a frakció a községfejlesztés irányát, konkrét javaslatokat tett a középületek helyeállítására, utcák, terek kövezésére, új középületek helyének kijelölésére, majd a megyei Földbirtokrendező Tanáccsal közösen meghatározták azokat az uradalmi épületeket, melyek elbontása után, azok anyagából iskolákat, községi, egészségügyi, szegény- és kultúrházakat építsenek. A kislakások építése is nagy súllyal szerepelt az MKP reformprogramjában. Az önkormányzatoktól várta a párt, hogy a háború alatt elkezdett, de még be nem fejezett ONCSA-házakat végleg felépítsék, de a szegényparasztság lakáshelyzetét is saját erőből, a helyi erőforrások teljes igénybevételével megoldja. E célból javasolta, hogy kastélyok, laktanyák, úri lakok, egyéb uradalmi épületek igénybevételére és átalakítására kerüljön sor, amelyeket a település mezőgazdasági lakossága legszegényebb rétegének adjanak át. Az MKP községpolitikai koncepciói között jelentős a gazdasági élet fellendítésére tett intézkedés. Eszerint a helyi gazdasági viszonyok fellendítésére legalkalmasabb a szövetkezeti rendszer bevezetése. Szövetkezeti alapon működjenek a tejtermelők, a gyümölcstermelők és a borpincék, de a termelők különböző szakszövetkezeteit, azok további széles skáláját lehet alakítani, beleértve a háziipari szövetkezeteket is. Mezőgazdasági vidékeken a párt a foglalkozási struktúrának megfelelő kisipari egységek létrehozását javasolta: szerszámkészítő műhelyek, kocsiműhelyek, gépjavító műhelyek nyitását szorgalmazta, de szeszfőzők, sajt- és vajkészítő üzemek, gyümölcsaszalók, szappanfőzők, konzervgyárak, téglagyárak, bőrfeldolgozók, kötélgyártó üzemek, hizlaldák létesítésétől sem zárkózott el. Azt az álláspontot igyekezett elhinteni, hogy a lakosság minél nagyobb része önellátó legyen. Ennek érdekében a mezőgazdasági vidékek népe a kisbirtokosokon kívül részes munkákat vállaljon, konyhakerti művelés útján biztosítsa magának az alapvető élelmiszert. A falvakban közellátásban a mezőgazdasági lakosságot nem kell részesíteni, csakis az ipari munkásokat, az alkalmazottakat és az értelmiséget. Az MKP az önkormányzatok háztartását kívánta minél előbb egyensúlyba hozni. Az irányelv szerint el kellett érni — mégpedig belátható időn belül —, hogy az önkormányzat kiadásait saját bevételeivel tudja fedezni, és ne szoruljon állami vagy megyei segítségre. Magyarországon a legtöbb város és község olyan helyzetben van, illetve olyan kedvező helyzetbe hozható, hogy saját háztartását rendbe tudja szedni. A párt javasolta, hogy az önkormányzatokban vizsgálják felül, hogy mennyire tudnak élni a községet és a várost illető jogosítványokkal, illetve ki tudják-e használni az ezekből fakadó előnyöket. Ilyenek például az