Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
BEVEZETÉS
nak a tisztviselői, de már újjászervezésekor ezt a közigazgatást befolyásolják a népi bizottságok, működési területét meghatározza a koalíciós kormányzás, és a közigazgatási döntések nem annyira az önkormányzati testületi szervekben, hanem a koalíciós pártok értekezletein dőlnek el. Az átlag polgár is azt látta, hogy a régiót vagy a települést érintő kérdések a törvényhatósági bizottság közgyűlésein vagy a képviselő-testületi közgyűléseken oldódnak meg. Ugyanezt tapasztalja a mai kutató is, mert a testületi jegyzőkönyvek egyébként igen bőséges adatokat tartalmaznak egy-egy témáról, s a kérdéseket is néha éles vitákban oldják meg. Tehát a döntések a pártközi értekezleteken keletkeztek, melyet a népi bizottságok koordináltak, de a végrehajtás az önkormányzatokban történt. Bonyolítja a kérdést az is, hogy az önkormányzati szervek mellé 1947 nyarától egyre több olyan szakigazgatási szerv iktatódik be, amely eddig ismeretlen volt az önkormányzatokban, bár az is igaz, hogy ezek a szervek új feladatokat, s főleg gazdasági természetűeket oldanak meg. A továbbiakban a koalíció politikai erőviszonyai átrendeződtek, a baloldali politikai pártok és csoportok a koalícióban hatalmi fölényre tettek szert. A szakigazgatási szervek hamarosan benyomultak a közép- és az alsófokú közigazgatásba, ahol az állami akaratot érvényesítették, miközben egyre jobban háttérbe szorították az önkormányzatot. Az 1948. évi 51. tc-vel a legjelentősebb adminisztratív státuszokat állami irányítás alá vonták, és ezzel szinte az adminisztratív centralizációt valósították meg. A koalíciós pártok tudatában voltak annak, hogy a közigazgatás a magyar közélet legfontosabb hatalmi pozíciója, melyet birtokba kell vennie annak a politikai csoportnak, amely a hatalomba be akar kerülni. A közigazgatás területén a Kisgazdapártnak már a második világháború előtt határozott koncepciója volt, és ehhez a koalíciós években is ragaszkodott. A Kisgazdapárt az 1930-as évek közepétől könyörtelenül leleplezte a kormánypártnak a közigazgatásban elkövetett visszaéléseit. A Kisgazdapárt vezetői tudatában voltak annak, hogy a vidék népe gyűlöli a közigazgatást, a bürokráciát, és elesett sorsát a közigazgatási adminisztráció elnyomó intézkedéseiben is látta. A párt a magyar vidék népének — főleg a parasztságnak — a védelmében gyakorolt végletes kritikát a helyhatósági igazgatás több ágazata felett. A közigazgatás ekkor ugyanis a kormánypolitika egyoldalú eszközévé süllyedt. így a Kisgazdapárt a Gömbös-kormányt nem is támogatta. Úgy vélték a párt szóvivői, hogy az a párt. amelynek a parlamentben képviselete van. bűnrészessé váhk a kormánypárttal együtt, ha részt vesz azokban a nemzet- és népellenes cselekedetekben, melyeket a kormám elkövet A Kisgazdapárt ezért felvette a küzdelmei az egypártrendszer s a totalitarizmus ellen, s ehhez a politikai vonalhoz ragaszkodott 1945—1948 között is. A kisgazdapárti program titkos választójogot követelt. A pártvezetők úgy vélték, hogy a választás során majd sikerül kiiktatni a magyar közéletből a totalitarizmusra törő egyéneket. A háború azonban más irányt adott az eseményeknek, és a Gömbös-éra alatt elindult retrográd irányzat tovább erősödött. A többi között elodázták a földbirtokpolitikai kérdéseket, felvirágzott a politikai kalandorság. 9 9 Magyarország története. 1918—1919, 1919—1945. 2. k. 835—846. old.
