Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
II. KÖZIGAZGATÁSI REFORMTÖREKVÉSEK 1945-1948
a kataszteri számításokon alapuló földadó helyett térjenek át a földérték-adóra, a házadó helyett pedig telekérték-adót kelljen fizetni. 1945. október 23-án az SZDP pártválasztmánya az iőnfláció ellen lépett fel. Intézkedések foganatosítására hívta fel a kormányt: eszerint el kell tüntetni az 52 milliárd pengő deficitet, és ezzel az államháztartást egyensúlyba hozni. A kormányzat intézkedjék, hogy a lakossági befizetésekből növekedjék az állam bevétele. A forgalmi és a fogyasztási adókat naponta, a kereseti, a társulati, jövedelmi adókat pedig havonta fizessék be az illetékesek. Ugyanakkor az állami kiadások terén szigorú takarékosságot javasolt. 173 A belügyi kormányzat 1945 őszén felmérte az önkormányzatok gazdasági erejét. E célból a járási főjegyzők a községi önkormányzatok nagyobb részében hivatalvizsgálatot tartottak, amely során az önkormányzati tisztviselőknek a gazdasági élet reorganizációjára tett intézkedéseit minősítették. 174 A szociáldemokraták is elavultnak tartották az ország közigazgatásának területi beosztását, a megyei rendszert. Helyette a nagyobb egységeket magában foglaló kerületi beosztást javasolták. Ezt az elvet a párt 34. kongresszusán (1945. augusztus 18—20.) mondták ki. A párt az önkormányzatokban látta a községi és a városi közigazgatást megvalósíthatónak. Tiszta önkormányzati rendszert kívánt, mert szerinte is ez a helyi kormányzati forma felelt volna meg a demokrácia és a népszuverenitás elvének. 175 Az SZDP álláspontja szerint is az önkormányzati tevékenységet rá kell bízni az adott közigazgatási egységre. Ebbe a munkába a központi hatalom ne is avatkozzék be. Az önkormányzati szerveket választói jog alapján alkossák meg, a tisztviselőket pedig az önkormányzati szervek külső beavatkozásoktól mentesen, titkosan válasszák meg. Az SZDP 35. kongresszusán a bürokrácia lebontását egybekapcsolták a gazdasági fejlődés kérdésével. Aránytalanul nagy súllyal jelentkezik a nemzeti jövedelem elosztásában a köztisztviselői kar fizetése. Megállapításra került ugyanakkor, hogy a tisztviselők fizetése nem éri el a létminimumot. Ezek az ellentétes tények arra intették az SZDP vezetőségét, hogy a túlméretezett államapparátus lebontását vegye tervbe, azt a parlamenti frakció képviselje. A párt gazdasági terve szerint az összes munkabér 80%-át a köztisztviselők fizetése tette ki. Ezt az összeget az ország tartósan nem bírja el. A hároméves terv végrehajtása során a párt törekedjék arra, hogy a bürokráciát ésszerűen szervezzék át, a tisztviselők egy részét irányítsák produktív munkakörökbe. A kérdés előadója Kiss Roland belügyi államtitkár volt, akit a párt által kiküldött közigazgatási bizottság összefogásával, a közigazgatás kérdésében kidolgozandó álláspontnak a megfogalmazásával és a kongresszus elé terjesztésével bíztak meg. A közigazgatási bizottság a pártkongresszus előtt megtárgyalta a felmerült közigazgatási kérdéseket, ahol véglegesen megállapodásrajutottak a főbb teendőkről: így a közigazgatás demokratizálását, az ügyintézés gyorsítását, a közigazgatási rendszer egyszerűsítését, mint legfontosabb feladatot tűzték sürgős megoldásként napirendre. Az államtitkár szerint a Belügyminisztérium, de az arra hivatott Pázmány Péter Tudományegyetem illetékes kara, azután a Jogi Reformbizottság sem rendelkezett olyan életrevaló reformjavaslattal, melyet az adott körülmények 173 Ua. 166-168. old. 174 FML. Alispáni iratok, 1947—2344. sz. 175 MKP-SZDP határozatai, 106-107. old.
