Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása magyarországon (Budapest, 1992)
BEVEZETÉS
Az önkormányzat jelszava alatt a polgárság többirányú politikai tevékenységet fejthet ki: felhasználhatja az önkormányzatot a nemzeti irányú fejlődés ösztönzésére, de lábra kelhet a demagógia is (szociális, nemzetiségi izgatás stb.). Az 1886. évi 21. tc. egyik alapgondolata az is, hogy nem nyújt teret az államellenes céloknak az önkormányzatokban, ezért az állami centralizmust erősítette. A centralizmus előretörése az európai közigazgatásban a 19. sz. utolsó harmadában megfigyelhető. Franciaországban a merev centralizációt építették ki, melynek ellensúlyozására tanácsokat szerveztek, de ezeknek aktív cselekvésük alig volt, és csupán véleményező, tanácsadó szervként működtek. A változást az 1871. évi départementális törvény és az 1884. évi községi törvény hozott, amely enyhített a merev állami centralizáción. A porosz közigazgatási reform az állami hivatalszervezetet fenntartotta, de a helyi adminisztrációt rábízta az önkormányzati szervekre. A magyar polgári kori törvényhatóság kettős jogokkal rendelkezett: politikai és önkormányzatijogokkal: A politikai jog gyakorlása annyit jelentett, hogy a törvényhatóságok a magyar alkotmányos élet őrei: a törvénytelen kormányrendeletek ellen felirati joguk volt az országgyűléshez, a közigazgatási bíróságnál az adott rendelet ellen panaszt emelhettek. A közgyűlésen politikai kérdést tárgyalhattak meg, a határozatot az országgyűléshez, a kormányhoz felterjeszthették. A törvényhatóság politikai jogai közé tartozik az országgyűlési képviselői választás lebonyolítása. Az önkormányzati jogok három irányúak: a saját belügyre, a községi önkormányzatok feletti felügyeletre és az állami igazgatás ellenőrzésére vonatkoztak. 8 Az állampolgárok közéleti nevelése, bevonása a helyi, a területi, továbbá az országos politikába az állam politikai szerkezetétől függött. Amikor a társadalomban a választójogot szűkmarkúan bocsátják a polgárok rendelkezésére, a választójoggal rendelkezők feleslegesnek, sőt a társadalomra nézve veszélyesnek tartják a polgárok általános közéletre való nevelését. Ez érvényesül a magyar önkormányzati rendszerben a polgári társadalom időszakában. Ez az önkormányzat túlcentralizált volt, és benne sok antidemokratikus vonást lehet felfedezni. Az 1944—1946-ban újjászervezett önkormányzati igazgatás néhány torz jelenséget ugyan kiküszöbölt, de túlcentralizáltság elemeit nemcsak megőrizte, hanem tovább is erősítette. Azzal, hogy a főszolgabírói állást megszüntették, semmiféle demokratikus eredményt nem értek el, mert a járási főjegyző éppen olyan jogokat gyakorolt, mint főszolgabírói elődje. Igaziban véve csak névváltozás történt. A virilizmus eltörlésével kétségkívül a nagybirtokos — nagypolgári elemet vetették ki az önkormányzati testületekből, helyükbe azonban egy másik csoport, a diktatórikus centralizmust előkészítők léptek, akiket baloldali frazeológiával támogattak meg politikai pártjaik. A megyei levéltári források történeti hűséggel tükrözik azt az átmeneti kort, melyet a népi demokratikus átalakulás időszakának nevezünk, és amikor hiába keresnénk a, tiszta önkormányzati közigazgatást", annak kizárólag klasszikus szerveivel és intézkedéseivel, mert helyette azt találjuk, hogy ugyan működik az önkormányzati testület, megvan8 Benkó A.: 135—154., 192—197. old. (Vö. még: Magyarország közigazgatása. írták: Csizmadia Andor— Karcsay Sándor. Bp., 1946. 7—11. old.
