Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Bevezetés. A közös magyar–szovjet űrrepülés és a hatalom
BEVEZETÉS A közös magyar—szovjet Űrrepülés és a hatalom A magyar űrkutatás irányai és szervezeti keretei A magyarországi űrkutatás több mint fél évszázados múltra tekint vissza. 1946. február elején Bay Zoltán' és munkatársai bejelentették, hogy kísérleti radarberendezésük segítségével visszhangot kaptak a Holdról, amit az űrkutatás egyik első lépésének tekinthetünk. Ismeretes, a Nemzetközi Geofizikai Év (1957—195B)1 2 során kezdték az űrkutatást a globális geofizikai (főként ionoszféra3 és légkör) kutatási programok új, hatékony eszközeként alkalmazni. Az első szovjet és amerikai holdak műszerei elsősorban a felső légkör sűrűségét, nyomását, hőmérsékletét és az ionizáció fokát mérték. Az ilyen irányú kutatásokkal szoros kapcsolatban földi bázisú, de aktív ionoszféra-szondázás is folyt. Magyar mérnökök egy csoportja még az ötvenes évek közepén kifejlesztette a szonda megépítéséhez szükséges rádió adó-vevő készülékeket, valamint az antenna rendszert. Ezt az ionoszféra-kutató berendezést az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagydíjjal tüntették ki. Az ötvenes évek többé-kevésbé elszigetelt magyar kezdeményezésein azonban túl kellett lépni, s a következő évtizedben már csak a szélesebb körű együttműködés biztosíthatott nagyobb eredményeket. A műholdak megfigyelése a hatvanas évek közepére már tudományos kutatássá fejlődött a semleges felső légkör, illetve az ionoszféra szerkezetének vizsgálata területén, s bekerült a „szocialista” országok akadémiáinak együttműködési tervei közé. Az adott politikai feltételek, illetve a két nagyhatalom űrversenye közepette a két világrendszer kutatásai között viszonylag kicsi volt az átjárás. 1 Bay Zoltán (1900-1992), fizikus. A 20. század meghatározó magyar tudósa. Nevéhez fűződik a magyar Holdradar-kísérlet mellett a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció. A radarcsillagászat történetírói e tudományág „szülőatyjának” tartják és nevezik. 2 Nemzetközi Geofizikai Év az 1957. július 1-jétől 1958. december 31-ig tartó, globálisan összehangolt nemzetközi tudományos megfigyelés-sorozat és együttműködés elnevezése volt, amely azt célozta, hogy a naptevékenységi maximum idején minél több adatot gyűjtsenek össze és integráljanak a már meglévő geofizikai és más észlelésekkel. 3 Az ionoszféra a légkör magasabb helyein keletkező ionizált rétegek gyűjtőneve. 13
