Iratok a közös magyarszovjet űrrepülésről 1979–1980 (Budapest, 2011)
Bevezetés. A közös magyar–szovjet űrrepülés és a hatalom
BEVEZETÉS Magyarországon, a Budapesti Műszaki Egyetemen az űrkutatási tevékenység új központja jött létre. Egyetemi hallgatók már 1961-ben megalakították az első űrkutatási csoportot, s tagjai a műholdak rádiókövetésében, kis rakéták készítésében, valamint űreszközök elektronikájának és mechanikájának tervezésében vettek részt. A következő fontos lépést a Szovjetunió 1965-ben tett javaslata jelentette, amelyben új típusú együttműködést ajánlott fel az űrkutatás kialakulóban lévő új területein. Mint azt Kádár János miniszterelnök4 5 a kormány április 29-ei ülésén bejelentette, Alekszej Koszigin7 szovjet miniszterelnök „április 14-én a Szovjetunió Kormánya nevében levelet intézett a Magyar Népköztársaság Kormányához, és ebben felveti azt a gondolatot, hogy az űrkutatás jelenlegi helyzete lehetővé tenné, hogy a program további megvalósításába valamennyi szocialista ország is belekapcsolódjék”. A kormány elfogadta a javaslatot, és megbízta Kádár Jánost a válaszlevél elküldésével.6 A levél egy világűr-kutatási és felhasználási kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi konferencia tartását javasolta, amit eredetileg még az év tavaszára terveztek, „közbejött okok miatt” azonban szeptemberre csúsztatták. Minderről már az új miniszterelnök, Kállai Gyula7 tájékoztatta a kormányt.8 A Minisztertanács a küldöttség vezetésével Jánossy Lajos9 * 11 akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökét bízta meg. A szeptemberi moszkvai tanácskozás után a kormány 3015/1966. számú határozatával az űrkutatással kapcsolatos tudományos és ipari tevékenység összehangolására Jánossy Lajos elnökletével kormánybizottságot hozott létre. A bizottság feletti felügyeletet a nemzetközi gazdasági együttműködési kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettesre, Apró Antalra'0 bízta. Mint azt a szerkesztőségeknek — a magyar—szovjet közös űrrepülés alkalmából — belső tájékoztatásra készült MTI kiadvány, az ún. Sárga Könyv11 írta: a javaslattal „reális lehetőség nyílott a műholdakkal és rakétákkal végzett kísérletekbe való közvetlen bekapcsolódásra, mivel e nagylelkű [!] ajánlat következtében csak a saját munka közvetlen költségeit kell viselni, s nem egy-egy kísérlet teljes költségének arányos részét”. Eltekintve a könyv túlzó, propagandisztikus megfogalmazásától, a folyamat valóban felgyorsult, amiben az is szerepet játszott, hogy a Szovjetunió valamennyi „szövetségese” csatlakozott az Interkozmosznak12 elnevezett projekthez. A két nagyhatalom közötti versengés, és a 4 Kádár János (1912-1989), 1961. szeptember 13-tól 1965. június 30-ig a Minisztertanács elnöke is volt. 5 Koszigin, Alekszej Nyikolajevics (1904-1980), a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 1964-től haláláig. 6 MÓL XIX-A-83-a-1965. április 29.-312. jkv. 7 Kállai Gyula (1910-1996), 1965. június 30-tól 1967. április 14-ig a Minisztertanács elnöke. 8 MÓL XIX-A-83-a-1965. augusztus 18.-321. jkv. 9 Jánossy Lajos (1912-1978) fizikus, Lukács György filozófus nevelt fia. A 20. századi magyar fizika egyik legsokoldalúbb tudósa volt. 111 Apró Antal (1913-1994), Kádár János egyik legközelebbi „fegyvertársa”. 11 Szovjet—magyar közös űrrepülés. Bp., 1980. 2. 12 Az Interkozmosz a Szovjetunió és a kelet-európai országok közös űrkutatási programja volt, hivatalos nevén: „A szocialista országok együttműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában”. 14
