Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)

Bevezetés

czímerek között sorban a második. Az adomány a város régi czímerét erősíti meg, mellyel a város a reánk maradt pecsétek bizonysága szerint már a xiv. században élt. Az adomány érdekességét az a körülmény növeli, hogy a második czímereslevél, melyet a város Zsigmondtól nyert. Az első egy nappal előbb, július 8-án kelt. A két szöveg csak csekély eltérést mutat egymástól és a két czímerkép is jóformán teljesen azonos. Sajnos, technikai nehézségek miatt az oklevél felső és bal szélét díszítő gazdag lombozatos és virágos keretet el kellett hagynunk. Az oklevél és czímerkép szokatlan nagysága okozta azt is, hogy a czímert kisebbített alakban kellett reprodukálnunk. Társaságunk elsősorban a középkori armálisok czímerképeinek színes hasonmásban való közzétételére fektette a fősúlyt. Néhai elnökünk, báró Radvánszky Béla bőkezűségéből készült a Gyulay-család 1591. évi czímerének színes hasonmása, melynek érdekes volta indokolttá teszi annak e füzetben való leközlését. A Gyulay-czímer egyik példája az olasz renaissance pajzsczímeradományozásnak, mely a mohácsi vész után az erdélyi fejedelmi kanczelláriában tovább élt. Szapolyai János az ország rendéi által a magyar királyi trónra megválasztatván, a királyi kanczelláriában az elődje II. Lajos alatt működött olasz czímerfestőket is átvette. Az a néhány czímeradomány, melyet uralkodása idejéből ismerünk, a czímerékben stílus, elrendezés és művészies kidolgozás tekintetében egyeznek a II. Ulászló és II. Lajos adományozta czímerekkel és egyeznek e czímerek jellemző motívumaival is. Özvegyétől Izabellától, három czímeradományt ismerünk, melyek szintén pajzsczímeradományozások olasz renaissance modorban. A János Zsigmondtól ismert két czímeradomány szintén pajzsczímeradományozás és ennek még a Szapolyaiház utódai alatt is nyomát találjuk. Egyik példája ennek az olasz renaissance pajzsczímernek épp a Gyulay-czímer, mely azonban nem az utolsó képviselője ennek a czímertypusnak, mely ha mindjárt elrontott alakban a xvi. századon túl is előfordul az erdélyi fejedelmek adományozta czímerekben. Fegyvertani és viselettörténeti ismereteinket a közölt czímerképek számos becses adattal gyarapítják. A Bocskai-család czímere (II/LII. tábla) a Zsigmond korabeli nehéz lovas fegyverzetével ismertet meg bennünket, mellyel érdekesség tekintetében csak a Both-családnak 1460-ból származó, jelen munka II. füzetében közölt czímere vetekedhetik. Pánczélozott és pedig sodronypánczélos kart mutat a Pérchyczímer (V/LV. tábla), míg a Nagy és Szerdahelyi Huszár czímer 1466-ból (XVIII/LXVIII. tábla) a Mátyás-korabeli könnyű lovasság öltözetének egy részét, valamint fegyverét mutatja be. A II. Ulászló-korabeli nehéz fegyverzetű gyalogság hadi felszerelését állítja elénk a Weér-címer 1509-ből (XX/LXX.), mely egy újabb példája a heraldikai tekintetben helytelen érczre-ércz alkalmazásának és az alaknak a pajzsból való kilépése miatt is kifogás alá eshetik. Viselettörténeti szempontból a Martonfalvi Cseh és a Jeszenszky czímerek érdemelnek különösebb figyelmet, az előbbi