Áldásy Antal: Magyar czímeres emlékek III. füzet (Budapest, 1926)

XXIX. A Forgách-család czímere

So gentium et temporum, in praeliis, duellis, torneamentis, annulis, velis, vexillis, cortinis, auleis, papilionibus, tentoriis aliisque rerum et expeditionum generibus ac exercitiis nobilitaribus et militaribus, ferré, gestare et insuper omnibus illis iuribus, gratiis, indultis, immunitatibus, libertatibus et praerogativis, quibus cseteri proceres et nobiles ac militares cuiuscumque status et conditionis homines armis utentes de iure aut consuetudine utuntur et gaudent, in perpetuum uti, frui et gaudere possitis et valeatis. Ut autem ultra instaurata et donata praescripta insignia nobilitaria etiam alio graciae nostrae muñere vos honestatos sentiatis, quod deinceps ad praestanda nobis et sacrae coronae nostrae fidelitatis obsequia alacriores reddat, pro vestra privata et aliorum subditorum nostrorum publica securitate et pace ad delendam malefactorum et nocivorum hominum perversitate et puniendam iniquitatem, quo iusti et innocentes victuum suorum necessariorum iusta aquisitione sub nostra protectione frui possint, id de potestatis nostrae regiae plenitudine vobis vestrisque haeredibus et posteritatibus universis duximus annuendum et concedendumplenamque in eo potestatis facultatem dandam et attribuendam, ut in territorio universorum bonorum et iurium vestrorum possessionariorum in quibusctmque comitatibus existentium et habitorum, in locis ubi necessarium visum fuerit, patibulum, rotas, palos aliaque tormentorum genera exigere, universos fures, latrones, vespilones, incendiarios, homicidas, intoxicatores, magos, venificos, incantatrices et alios quoscunque malefactores ubicumque intra territoria bonorum et iurium vestrorum possessionariorum prsedictorum publice et manifesté in locis sceleratis deprehensos in personis detinere detentosque prout iuri videbitur expediri, laqueis suspendi, rotari, decollari et incinerari aliisque condignis penis iuxta eorum excessus et demerita puniri, feriri, necari et extinguere aliaque omnia et singula quae in praemissis iuxta regni nostri legem et consuetudinem fieri consueverunt, faceré et expediré libere semper possitis et valeatis ex presentí nostra gratiosa concessione, immo annuimus et concedimus harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante, quas secreti sigilli nostri, quo ut rex Hungáriáé utimur in pendenti communiri fecimus. Datum Budae sabbatho proximo post festum Ascensionis domini, anno eiusdem millesimo quingentésimo vigésimo quinto, regnorum vero nostrorum praedictorum et cetera anno décimo. Ludovicus Rex manu propria. A czímer: Egyenesen álló, felső sarkán lecsapzott kék pajzsban, csőrsisakból előtűnő, aranykoronás, hosszú szőkehajú, szemközt helyezett női törzs, melynek vörös ruhája, a sisak két oldalán kecses hajlású, leveles csipkézetű, arannyal bélelt takarót képez. A főczímeralakot a koronás fejjel egy magasságban két oldalt, befelé irányult lebegő ezüst holdsarló kíséri. A pajzsot jobbról-balról egy-egy angyalka tartja, két felső sarkaihoz jobbról triton, balról nereida támaszkodik, mindkettő lebegő helyzetben. A keret alját és koronáját