A magyar királyi Országos Levéltár (Budapest, 1938)

6 KGSSÁNYI BÉLA Mielőtt az ilymódon kibővült Országos Levéltár jelenlegi szerkezetének és anyagának ismertetésére áttérnénk, a továbbiak megértése végett szükségesnek látszik, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár kialakulásáról is megemlékezzünk. A XIX. század elején a romanticizmus szellemi áramlatának hatása alatt a hazai múlt felé forduló érdeklődés következtében az elmúlt századok emlékeinek, ezek között a nemzeti történet írott dokumentumainak felkutatása és összegyűjtése Magyarországon is erős lendületet vett. Könyvtárak, muzeális jellegű és egyéb intézmények lelkes buzgalommal vették ki részüket ebből a munkából, amely idővel mind tervszerűbbé és céltudatosabbá vált, különösen amióta a mult század második felében a pozitivista történetkutatás nagymérvű fellendülése e törekvésekhez újabb ösztönzéseket adott. A Magyar Nemzeti Múzeum történeti emlékeink gyűjtésénél tevékenységi körét kezdettől fogva kiterjesztvén az írásos emlékekre is, hazai közgyűjteményeink között e téren is vezetőszerepet vitt. Nemzeti és tudományos szempontból egyaránt nagy jelentőségű volt az a munka, melynek során a Magyar Nemzeti Múzeum a nemtörődömség következtében veszélyeztetett levéltáraknak, a múltban elpusztult, széthullott levéltárak sokszor nagyértékű töredékeinek, szétszóródott iratainak megmentésével és biztonságba helyezésével hatalmas gyűjteményét létrehozta. E tekintetben a Magyar Nemzeti Múzeum mindenkor lelkes segítőkre talált a társadalom körében is, mely a levéltári gyűjteményt gazdag adományokkal és letétekkel gyarapította. Ezek közül különösen ki kell emelni azokat a főrangú és köznemesi családi levéltárakat, melyek nagybecsű iratanyagát tulajdonosaik ilymódon tették a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári gyűjteménye kezdetben közvetlenül a Múzeum Országos Széchenyi-Könyvtárába tartozott, 1882-ben a könyvtár egyik külön osztálya, 1929-ben pedig a Múzeum önálló tára (osztálya) lett. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának az Országos Levéltárba 1934-ben történt bevonása óta, melyről előbb már megemlékeztünk, az Országos Levéltár két fő-részre: a Kormányhatósági Levéltárra és a Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltárra tagozódik. A Kormányhatósági Levéltár főleg hatósági levéltárakat foglal magában. Itt vannak elhelyezve: az 1765-ben létesült, már többször említett úgynevezett régi Országos Levéltár (Archívum Regnicolare), továbbá a magyar királyi udvari kancelláriának és kamarának, a magyar királyi helytartótanácsnak és kúriának, az erdélyi fejedelemség Habsburg-kori kormányszerveinek levéltárai. Ezek közül a magyar királyi udvari kancellária levéltárának iratanyaga a XVI. század első felébe nyúlik vissza, amely azonban a XVI. és XVII. századból csak töredékesen, különféle iratcsoportokba osztva maradt fenn. Egyre nagyobb terjedelmű állagot e levéltár csak 1770-től mutat fel, amikor a kancellária — a többi magyar kormányhatósághoz hasonlóan — áttért a modern, aktaszerű iratkezelésre. A magyar királyi udvari kamara levéltára e kormányhatóságnak a XVI. század harmincas évéig visszanyúló iratanyagát, nemkülönben a szepesi kamarának, s több megszűnt alárendelt hatóságnak az idők folyamán oda bevont levéltárait foglalja magában. A feloszlatott szerzetesrendek levéltárain kívül itt őriztetnek azok a családi levéltárak is, amelyek az illető családok (mint a Thurzók, Homonnai Drugethek, Illésházyak, Wesselényiek, Rákócziak s a többi) megvaszakadása, vagy hűtlenségben való elmarasztaltatása folytán jutottak a kincstár birtokába.