A magyar királyi Országos Levéltár (Budapest, 1938)

Hasonlóképen hatalmas tömegű iratanyagot őriz az 1724-ben felállított magyar királyi helytartótanács levéltára is. Az úgynevezett kúriai levéltár iratanyagában legfontosabbak magának a régi királyi kúriának (hétszemélyes táblának és királyi táblának) az 1724—1848. éveket felölelő levéltára, továbbá a személynöki széknek és tárnokszéknek s a négy kerületi táblának ugyanezen korból származó iratai, valamint az igazságszolgáltatás legmagasabb szerveinek az 1724. év előtti időből fennmaradt töredékes anyaga. A rendi korszak felsorolt kormányszékeinek és főhatóságainak iratanyagán kívül a Kormányhatósági Levéltárban őriztetnek az 1848/49. évi minisztériumoknak, országos honvédelmi bizottmánynak és Kossuth kormányzóságának, s végül az abszolút korszak s a provizórium központi igazgatási fórumainak és nem katonai jellegű bíróságainak irattárai. Ezekhez csatlakoznak, mint korban legfiatalabbak, az egyes minisztériumok, valamint a mai királyi kúria által az Országos Levéltárnak megőrzés végett átadott irattárak. A Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár alsóbbfokú hatóságok, testületek (céhek s a többi), hatósági működést ki nem fejtett intézmények (például Nemzeti Színház), továbbá főleg családok, valamint egyes személyek levéltáraiból s végül gyüjteményjellegű iratsorozatokból tevődik össze. E legutóbbiak ismét két főrészre tagolódnak: a kronologikus rendben felállított úgynevezett középkori s újkori iratok osztályára és a tárgyi vonatkozások alapján létesült különféle gyűjtemények csoportjára. Ilyenek: a különböző provenienciájú, tehát organikus levéltári egységekbe össze nem foglalható személyekszerinti iratok, céhiratok, címereslevelek és török iratok gyűjteményei, továbbá az 1848/49-iki szabadságharcra és az emigrációra vonatkozó, rendkívül becses anyagot tartalmazó, gazdag gyűjtemények s a többi. Az Országos Levéltárban 1934. év előtt elhelyezett családi levéltárak, továbbá az Országos Levéltárnak mintegy 40.000 darabot kitevő középkori oklevélgyűjteménye, az úgynevezett diplomatikai osztály a Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltár átvétele után ennek keretébe helyeztettek át, s így a múzeumi levéltár a saját korábbi középkori anyagával együtt ma mintegy 80.000 darab középkori oklevelet őriz. Az ismertetés, melyet az Országos Levéltár kialakulásáról, anyagának természetéről, illetőleg mai szerkezetéről az előadottakban nyújtani próbáltunk, csupán futó szemle volt, de úgy véljük, elegendő ahhoz, hogy mégis némi fogalmat adjon az itt őrzött levéltárak és iratgyűjtemények felbecsülhetetlen értékéről, tudományos jelentőségéről. Ez iratanyag fenntartása, szakszerű rendezése, kezelése, annak a hozzáforduló állami, s egyéb intézmények, hivatalok, a történetkutatók és más érdeklődők rendelkezésére bocsátása, továbbá történeti vonatkozású kérdésekben (főleg nemességi ügyekben) hivatalos szakvélemények készítése képezik az Orzságos Levéltár főhivatását. Ennek ellátása nagyrészt tudományos feladat. Az Országos Levéltár azonban nemcsak tudományos, hanem — mint az állam legfőbb közlevéltára — egyben közjogi jellegű szerepet is tölt be. Ily minőségben vette át megalakulása óta a szentesített, s veszi át ma a megerősített törvények eredeti példányait. Ugyancsak az Országos Levéltár ily jellegű szerepéből folyik, hogy az 1922: XIX. tc. 9. §-a és az 1934: VIII. tc. 12. §-a értelmében itt helyeztetnek el további megőrzés végett a minisztériumok, egyéb állami főbb hatóságok s hivatalok 32 esztendőnél régebbi keletű iratai. Az Országos Levéltár működése tehát nemcsak tudományos irányú, hanem egyben fontos államkormányzati és közigazgatási érdekeket is szolgál.