A magyar királyi Országos Levéltár (Budapest, 1938)

A m. kir. Országos Levéltár, más államok azonos hivatást betöltő központi levéltáraihoz hasonlóan, összetett levéltár, mely különböző korú s eredetű levéltáraknak egy szervezetbe történt összevonása által jött létre. Ezért az Országos Levéltár mai összetételének, szerkezetének ismertetésénél szükségesnek látszik, hogy ezt megelőzőleg egyúttal e levéltár létrejöttének előzményeiről, valamint a keretében elhelyezett levéltárak kialakulásáról s későbbi sorsáról is megemlékezzünk. A történeti fejlődés áttekintésében a középkorig kell visszamennünk. Magyarország középkori államszervezetében a központi kormányzat levéltára az úgynevezett királyi levéltár volt. E levéltári szerv — a külföldi fejlődésnek megfelelően — minden valószinűség szerint a királyi kancellária keretéből nőtt ki. Létrejöttének körülményeit egyébként homály fedi, s még azt sem tudjuk, mikor alapították. IV. Béla király korából való a reá vonatkozó első adat, az Anjou-korban azonban már sűrűbben történik róla említés. A királyi levéltár ezen adatok szerint eleinte Visegrádon a királyi várban, utóbb pedig — valószínűleg már Nagy Lajos uralkodása alatt — Budán a királyi palotához tartozó úgynevezett tárnoki házban volt elhelyezve. Ez az intézmény, amely elsősorban a királyi kancellária ügyviteli iratanyagának, általában pedig a központi hatalom, a legfőbb állami igazgatás iratainak őrzőhelyéül szolgált, egyben az uralkodók házi, családi levéltára is volt. Mint ilyenben raktározták el benne a külföldi: politikai, valamint dinasztikus családi kapcsolatok következtében létrejött okmányokat. A mohácsi csata utáni zűrzavaros időkben, a török előnyomulásakor ez a levéltár elpusztult. Egy része II. Lajos özvegyének, Mária királynénak az országból való menekülésekor az ingóságokat szállító hajók egyikének elsüllyedése következtében valószínűleg a Duna zsákmánya lett. Egy másik, jelentős része előbb Zápolyai Jánosnak, utóbb pedig I. Ferdinánd embereinek kezére kerülvén, széthordatott, s ezúton nagy egészében elkallódott. Ismeretes azonban még néhány más eset is, amelynek következménye végeredményben a középkori magyar királyi levéltár teljes szétszóródása, pusztulása lett. A királyi levéltár iratanyagával együtt pusztultak el az alkotmányjogi vonatkozású okleveleknek: törvényeknek, kiváltságleveleknek azok a példányai is, amelyeket az idők folyamán az 1222. évi aranybulla szavaival élve „apud regem", azaz a király őrizetében helyeztek el. Az ily természetű okiratoknak megőrzése azonban kezdetben sem volt kizárólag csak a királyi levéltár feladata. Ezek fenntartásáról ugyanis a nemesség a középkor folyamán állandóan megújuló alkotmányjogi küzdelmek következtében — jogainak védelmében — a királyi kormányzattól függetlenül is igyekezett gondoskodni. * E célból szokássá vált, hogy az ily vonatkozású okleveleket rendszerint több példányban állították ki, amelyeknek egyikét azután — miként utóbb a királyválasztási feltété-