Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.5. Történeti földrajz ■ 79

gyék korábbi elnevezését általában megtartották, de megszűnt a közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye fogalma. Névegyszerűsítések következtében a Borsod, Gömör, Kishont nevet Borsod-Gömörre, a Csanád, Arad, Toron tál elnevezést csupán Csanádra változtatták. Győr, Moson, Pozsony vármegyék neve Győr-Mo- son lett, a Szabolcs és Ung elnevezésből az utóbbit elhagyták. Szatmár, Ugocsa, Bereg vármegyéket Szatmár-Bereg vármegyére változtatták és Abaúj-Torna vármegye helyett csak az Abaúj vármegye elnevezés maradt használatban. Új vármegyeszékhelyeket is kijelöltek, mivel egyes székhelyek az országhatáron kívülre kerültek. Ekkor lett ismét Abaúj vármegye székhelye Szikszó, Bács-Bodrog vármegyéé Baja, Bihar vármegyéé Berettyóújfalu és Szatmár-Beregé Mátészalka.

A 4.343/1949. MT számú rendelettel, valamint belügyminisztériumi rendeletek kibocsátásával 1950-től módosították a megyei beosztást. Az említett rendeletek értelmében a Magyar Népköztársaság területét Budapest főváros területe - amely a korábbi fővároshoz csatolt 7 várossal és 16 községgel megnövekedve, a korábbi 14 helyett 22 kerületre oszlott -, valamint 19 megye területe alkotta. A kevesebb megye kialakításánál arra törekedtek, hogy az új egységek területének nagysága, népességszáma, gazdasági feltételei kiegyensúlyozottabbak legyenek a korábbiaknál. Új megyeszékhellyé minősítették Kecskemétet, Békéscsabát, Hódmezővásárhelyét, Tatabányát és Salgótarjánt. A vármegye helyett a megye elnevezés lett a törvényes. Az új megyei beosztás érvénybelépése nem egyszerre történt, vagy 1950. február 1-jei vagy 1950. március 16-i hatállyal alakultak meg az új megyék. Az 1950-től érvényes szabályozás 1971-ig, a második tanácstörvényig néhány kisebb módosítással - 1962-ben Szeged lett Csongrád megye székhelye - maradt érvényben. 1971-ben a megyei városok kialakítása a megyék területét csak határaikon belül érintette. Az önkormányzati rendszer létrejötte a megyék közigazgatás-földrajzát négy új megyenév bevezetésével módosította. 1990-től, utalva a megyék történeti előzményeire, kezdték használni a Győr-Moson-Sopron, a Jász-Nagykun-Szolnok, a Komárom-Esztergom és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elnevezést.

Az 1886-ban kialakított városi struktúra meghatározó maradt 1920-ig, amikor is az új határok miatt a korábbi legjelentősebb városoknak több mint a fele Magyar- országon kívüli területre került. Az új határokon belül 10 (Baja, Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Szeged, Székesfehérvár) törvényhatósági jogú város maradt. Az 1920 előtti törvényhatósági jogú városok egy részének az utódállamokhoz csatolása, abban az esetben, ha ezek egyben vármegyeszékhelyek is voltak, azt is jelentette, hogy nem egy, részben Magyarország határai között maradt megyének a székhelye is az új országhatáron kívül rekedt.

Az ország területgyarapodása következtében átmenetileg ismét Magyarországhoz csatoltak korábbi 10 törvényhatósági jogú várost: Kassát, Kolozsvárt, Komáromot, Marosvásárhelyet, Nagyváradot, Szabadkát, Szatmárnémetit, Újvidéket, Ungvári és Zombort. Mivel 1942-ben Kaposvár és Szombathely is elnyerte a törvényhatósági jogot, ezt követően, 1945-ig, Budapest mellett még 22 törvényhatósági jogú városa volt az országnak.

A törvényhatósági jogú város jogállását és fogalmát a 143/1950. (V. 18.) MT