Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
5. Levéltártan
5. Levéltártan - szerk. dóka klára 5.1. A LEVÉLTÁRAK GYŰJTŐTERÜLETI MUNKÁJA ■ MIKÓ ZSUZSANNA Gyűjtőterületi munkán a levéltári intézmények azon tevékenységét értjük, amelynek során nyilvántartást vezetnek az iratokat létrehozó szervekről és az iratanyagukról, munkatársaik kapcsolatot tartanak fenn velük, ellenőrzik az iratkezelésüket és irattárukat, valamint segítik az iratok levéltárba adásának előkészítését. A mai értelemben vett gyűjtőterületi munka az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet és a végrehajtása tárgyában kiadott 30/1969. kormányrendelet nyomán vált a levéltárak alaptevékenységévé. A törvényerejű rendelet alapelvként kezelte, hogy a történeti értékű iratokat védelemben kell részesíteni az őrzési helyüktől függetlenül. A levéltári területre vonatkozó korábbi jogszabályok alapján a levéltárosok csak az iratselejtezések és az iratátvételek alkalmával tekinthettek bele az irattárakban folyó munkákba, mára azonban ez igen összetett tevékenységgé vált. Mielőtt rátérnénk a részletezésére, meg kell ismerkednünk a levéltárak illetékességi és gyűjtőkörének fogalmával. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint levéltárak illetékességi körébe azon szervek maradandó értékű iratai tartoznak, amelyektől az illető levéltári intézmények - a hatályos jogszabályok értelmében - kötelesek iratokat átvenni, illetve iratkezelésük felügyeletébe bekapcsolódni. A gyűjtőkör az illetékességi körön kívül húzódik, és olyan maradandó értékű, köziratoknak nem minősülő iratok tartoznak bele, amelyek átvételét nem írja elő jogszabály, de amelyek a levéltár iratállományát kiegészítik. A második világháború előtt a Magyar Országos Levéltár a feudális és polgári kori központi szervek és bíróságok iratait vette át, a törvényhatósági levéltárakhoz pedig szinte kizárólag csak a levéltárfenntartó és az annak alárendelt hivatalok iratai kerültek (lásd a 3.1.4. pontot). Éppen ezért ebben az időszakban az illetékességi és gyűjtőkörök elhatárolásának kérdése gyakorlatilag fel sem merült. Az 1947: XXI. te. az illetékességből átvett iratokon kívül - a Magyar Országos Levéltár, a Honvéd Levéltár és Múzeum, valamint a törvényhatósági levéltárak esetében - lehetővé tette a történeti jelentőséggel bíró egyéb iratok gyűjtését is. Az 1950. évi 29. tvr. és a kapcsolódó jogszabályok az új levéltári hálózat kialakítását, majd ezt követően az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőköreinek elhatárolását igyekeztek elvégezni, de ez a részkérdéseket illetően nem mindig sikerült. A tvr. egyrészt kimondta, hogy a szervek a működésük során keletkezett iratokat - meg
