Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
4. Irattan és iratkezelés
4.10. Az állam titkainak védelme, a minősített adat védelme, kezelése ■ 437 4.10. AZ ÁLLAM TITKAINAK VÉDELME, A MINŐSÍTETT ADAT VÉDELME, KEZELÉSE ■ RIEDL LÁSZLÓ 4.10.1. A titokvédelmi jog fejlődése 1948-tól a rendszerváltozásig A különböző titokfajták (üzleti, bank-, magán-, államtitok stb.) védelme az írott források megjelenésénél régebbre nyúlik vissza. Az írásbeliség megjelenés után azonban már nem csak az információt, hanem annak hordozóját, adott esetben a papírt is védeni kellett az illetéktelen szemek elől. Jelen fejezet a sokféle titokfajtából az állam titkainak védelmével foglalkozik. Magyarországon 1948 (a pártállami rendszer kiépítésének kezdete) után a bizalmatlanságon és ellenségkeresésen alapuló totális titokvédelmi rendszert alakítottak ki. Az 1948 utáni titokvédelemre vonatkozó első állami szabályozás, illetve az azt követő jogszabályok általános jellemzői a következők: ♦ az állam- vagy hivatali titokká minősíthető adatok nem meghatározható köre, ♦ a minősítésre jogosultak példálózó felsorolása vagy meghatározatlansága, ♦ súlyos büntetőjogi szankcionáltság, bizalmatlanság és „ellenségkeresés”. Az államtitok és hivatali titok védelméről szóló 1951. évi 21. törvényerejű rendelet az államtitok fogalmát meglehetősen tág körben határozta meg: „Államtitok bármely olyan adat vagy tény, amelyet akár a jog, akár a hivatalos rendelkezés államtitoknak nyilvánított, vagy amelynek illetéktelen személy tudomására jutása az állam biztonságát, politikai, illetve gazdasági érdekét sérti vagy veszélyezteti.” Látható, hogy gyakorlatilag bármi államtitoknak számíthatott, ha az állam érdekei úgy kívánták. A későbbi jogfejlődés során elsősorban a minősíthető adatkör egyre pontosabb definiálásának, illetve a minősítői kör fokozatos szűkítésének és pontosításának folyamatát szemlélhetjük. Ennek betetőzése a pártállami utolsó jogszabály, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi 5. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Ttvr), illetve ennek végrehajtásáról a 17/1987. (VI. 9.) MT rendelet (a továbbiakban: Tvhr.). Jellemzői az alábbiak: ♦ A minősítők (szervek és személyek) igen széles körű meghatározása. A széles kör ebben az esetben azt jelenti, hogy a központi közigazgatás ma is minősítői joggal rendelkező szervezeteinek vezetőin túl állam- vagy szolgálati titokká minősíthettek adatokat politikai és társadalmi szervezetek (MSZMP, Nőtanács stb.), szövetkezetek (OKISZ , Kisosz stb.), illetve szakszervezetek vezetői, illetve általuk felhatalmazott személyek. Ezek körét a jogszabály nem állapította meg. ♦ A minősítendő adatok tág spektrumban történő meghatározása. ♦ A Ttvr. maga meghatározta az államtitokkörbe sorolható legfontosabb (elsősorban honvédelmi, részben diplomáciai és nemzetközi együttműködésre vonatkozó, illetőleg hírközlésvédelmi [rejtjel]) adatköröket.