Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

1. Történeti segédtudományok

1.2.1. Az antik időszámítás

42 ■ 1. Történeti segédtudományok

Az ókori görög városállamok különböző időszámításokat használtak, általánosan ismert évszámítássá az olimpiai játékok kezdete (Kr. e. 776) vált, amelyet a Kr. e. III. századtól használtak. Róma ókori történetében az események évét a hivatalban lévő két konzul nevével jelölték, s ez a szokás több mint ezer esztendeig fennállt. Mivel a köztársaság idején (Kr. e. 509-től) a konzulok évente váltották egymást, ezért a hivatalban lévő konzulok nevének ismeretével az egyes eseményeket is pontos évszámhoz lehet kötni. E célt szolgálta a konzulok lajstromának összeállítása. Augustus császár korában jött használatba, hogy az éveket a város alapításától kezdve (ab űrbe condita, Kr. e. 753) számították.

Az évet kezdetben tíz hónapra osztották (szeptember a 7., október a 8., november a 9., december a 10. hónap volt), a köztársaság korában azonban már tizenkettőre. A császárság korában a tizenkét hónapból a hetedik lulius Caesarról, a nyolcadik Augustus császárról kapta elnevezését. Mivel a hónapok nem voltak azonos hosszúságúak, és az évek hosszában is nagy eltérések alakultak ki a századok folyamán, ezért lulius Caesar megbízta Szoszigenész egyiptomi csillagászt a naptár reformálásával, helyreállításával. Az „új” naptár kihirdetésére Kr. e. 46-ban került sor. A naptárreform eredményeként minden év 365 napból állt, és minden negyedik év szökőév lett 366 nappal. Az egyes hónapok is állandó számú napokból álltak a ma használatos rendszernek megfelelően. Ezt a naptárt nevezzük lulius Caesarról Julianus-naptárnak. A római naptár szerint a hónapokon belül három határnapot különböztettek meg: a hónap első napja volt a Calendae, a hónap közepét az Idus jelölte (a hó 13. vagy 15. napja), az Idustól visszafelé számított kilencedik nap pedig a Nome (a hó 5. vagy 7. napja). Az egyes napokat e három határnaptól visszafelé számolva jelölték, azaz például a június kalendája előtti 2. nap május 31-ét jelentette.

A római naptár mint időjelölési módszer a latin nyelvű kultúrában később is fennmaradt, és a pápai kancelláriában szinte kizárólagos használatra tett szert. Az évszámításban természetesen különbség volt, hiszen nem Róma alapításától, hanem Krisztus születésétől, illetve nem a konzulok hivatali idejével, hanem például a pápa koronázásának napjától kezdődően számított uralkodási évvel (annus pon- tificatus) jelölték.

1.2.2. A közép- és újkori időszámítás

Az európai civilizációban az éveket mind a mai napig Krisztus születésétől számítva jelöljük (például anno Domini = az Úr évében, anno incarnationis Domini nostri = Urunk megtestesülésének évében, anno gratiae = a kegyelem évében, anno sa- lutis = az üdvösség évében, anno Christi = Krisztus évében, anno Verbi incarnati = az Ige megtestesülésének évében, anno salutiferae incarnationis = az üdvöt hozó megtestesülés évében stb. - az évkezdet időpontja azonban ezekben az esetekben eltérő lehet!). Ez a rendszer a VI. században élt Dionysius Exiguus apát