Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
1. Történeti segédtudományok
1.2. Kronológia ■ 41 nem tudott adni, lévén írni-olvasni általában nem tudó világi ember volt. A beiktatásról egy, a birtokhoz közeli hiteleshely, konvent vagy káptalan tett jelentést a királynak, miután egyik társuk a királyi emberrel együtt jelen volt az eseményen. Ezenkívül a hiteleshelyek végezték az ország főbb bíráinak (király, nádor, országbíró, vajda, bánok stb.) megkeresésére a perbe idézést, a vizsgálat lefolyásának írásba foglalását is. Mint Európa-szerte, az írni tudás nálunk is az egyházhoz és az uralkodói kancelláriához kötődött. Az írni tudáson természetesen nem pusztán a másolás technikáját elsajátító írnok tudását értjük, hanem az író-olvasó rétegnek azt a tudását, amely magában foglalja nemcsak a betűk kivitelezésének képességét, hanem az önálló fogalmazást, sőt az ügyintézést. A kancelláriai munka és az önállóan alkotott irodalmi mű természetesen lehetett egy és ugyanazon ember tevékenységének eredménye. Hiszen a külföldi egyetemen tanult P. mester (Anonymus), aki III. Béla király kancelláriájának jegyzője volt, egyaránt értett a kancelláriai munkához és ahhoz, hogy irodalmi formában páratlan önállósággal megírja a magyarok eredetét (Gesta Hungarorum). A későbbi korból elég talán a krónikaíró Tótsolymosi Apród Jánost vagy a Hunyadiak kancelláriájában tevékenykedő Vitéz Jánost, Ianus Pan- noniust emlegetni. Ám az ő sorukba tartoznak a királyi kancellária azon tagjai is, akik, ha nem is jutottak el a krónikaírásig, hogy azonban képesek lettek volna rá, azt az oklevelek erre legalkalmasabb részében, az elbeszélésben (narratio) bizonyították. A XIII. századig még kizárólag az egyházi pályán lehetett írni-olvasni tudó emberrel (clericus) találkozni, a XIV. századtól kezdve azonban megjelennek a világi értelmiség első hírnökei (litteratus), hogy végül ne csak a kancelláriában, hanem az irodalom területén is helyet foglaljanak. Ilyen volt Thuróczy János, aki az udvari kancelláriai tevékenysége mellett képes volt krónikát írni, amelyben kitűnően jellemezte magát a 'jegyzők gyors és szellemes tolla’ kitétellel. Hiszen az értelmiségieknek nemcsak a gyors írástechnikájára, de az értelmes szellemi munkájára is szüksége van a társadalomnak. 1.2. KRONOLÓGIA ■ sölch miklós A történeti segédtudományok közül a kronológia az események dátumhoz kötésével, a források keletkezési idejének meghatározásával foglalkozik. A szó a görög kronosz = 'idő ’ és logosz = 'tudomány ’ szavakból származik, használata a latin chronologia szó közvetítésével csaknem minden európai nyelvben elterjedt. Különböző korokban, kultúrákban, nyelvekben vagy államokban az írások keltét, az események idejének meghatározását más és más módon jelölték.
