Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
4. Irattan és iratkezelés
4.6. Az iratkezelés napjainkban ■ 385 4.6. AZ IRATKEZELÉS NAPJAINKBAN ■ mikó Zsuzsanna Amint az előbbiekben láttuk, az Ltvr. és a végrehajtásáról szóló 30/1969. (IX. 2.) kormányrendelet nagy hangsúlyt helyezett az állami iratkezelés kérdésének szabályozására. Az állami iratkezelésbe tartozóként szabályozta a tanácsszerveket, a társadalmi szervezeteket, a szövetkezeteket és a jogi személyeket is. Az 1995. évi LXVI. (levéltári) törvény az irattári anyaggal rendelkező szervek és a maradandó értékű iratokat őrző természetes személyek számára is előírja, hogy kötelesek szervesen ösz- szetartozó irataik egységének, illetve eredeti rendjének megőrzéséről gondoskodni. A 40/1998. (III. 6.) kormányrendelet alapján a minisztériumok és az országos hatáskörű államigazgatási szervek iratkezelésének szakmai felügyeletét a Miniszter- elnöki Hivatal közigazgatási államtitkára látta el. A számítógépes iktatási és elektronikus iratkezelési rendszer kialakításakor az Informatikai Tárcaközi Bizottság ajánlásait is figyelembe kellett venni. A kormányrendelet szabályai elsődlegesen a papíralapú iratkezelésre vonatkoztak, de érintették, főként az iktatásnál, az elektronikus iratkezelés szabályait is. A jogszabályban biztosított felügyeleti jogkör azonban az elektronikus iratkezelésre és ügyintézésre történő áttérés folyamatának érdemi befolyásolásához, illetve irányításához és felügyeletéhez nem volt elégséges. A 38/1998. (IX. 4.) BM rendelet a helyi önkormányzatok számára adott iratkezelési mintaszabályzatot, amelyben az elektronikus iratkezelésre vonatkozó szabályozás is megjelent. Az ezt felváltó 335/2005. (XII. 29.) kormányrendelet (a továbbiakban: 335/2005-ös kormányrendelet) már kiterjed a közfeladatot ellátó szervek teljes körére, és egyenrangúként kezeli a papíralapú és az elektronikus iratkezelést. 4.6.1. Iratkezelési reformok a közigazgatásban A 2205/2003. (IX. 4.) kormányhatározat nyomán 2003 novemberében indult el a Miniszterelnöki Hivatal vezetésével a Közigazgatási Szervek Egységes Iratkezelésének Szabályozása című program (a továbbiakban: KEIR), amelynek a fő célja az volt, hogy egyrészt megteremtse az egységes iratkezelés jogszabályi alapjait, másrészt, hogy a szolgáltató közigazgatás jegyében lehetőséget adjon az elektronikus ügyintézésre, harmadrészt pedig, hogy lehetővé váljon a maradandó értékű elektronikus iratok levéltárban történő elhelyezése. A határozat feladatként írta elő a kormányzat számára, hogy kezdődjön meg az elektronikus levéltári iratkezelés személyi, tárgyi és technikai feltételeinek megteremtéséhez szükséges program kidolgozása. Alapvető követelménynek tekintette a kormányhatározat, hogy az egységes előírások kidolgozásakor a levéltári szempontok is megfelelően érvényesüljenek, illetve hogy a köz- igazgatás informatikai fejlesztésének programja a közlevéltárakra is kiterjedjen. A KEIR-program eredményeképpen a 2005. évi CXLIX. törvény keretében megtörtént a levéltári törvény módosítása. A módosítás egyik lényeges eredménye az irat és irattár fogalmának újraszabályozása volt. Az irat fogalmának korábbi meghatározása már nem felelt meg az új követelményeknek, a cél a papíralapú és az elekt
