Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
1. Történeti segédtudományok
1.1. Oklevéltan ■ 37 1. ■ Jelek és díszítések. 1 Chrismon III. Ottó császár oklevelén (999), 2 Chrismonban christogramma a Pannonhalmi oklevélen (1001), 3 Christogramma a Tihanyi alapítólevélen (1055), 4 Királyi monogramma a Pannonhalmi oklevélen (1001), 5 III. Ottó császár monogrammája (999), 6 II. Ulászló király aláírása, 7 Rózsás György közjegyzői jegye (1500 körül) 1.1.4. A magyarországi írásbeliség 1.1.4.1. KÖZJOGI ÍRÁSBELISÉG Az udvari írásbeliség központi szerve a középkorban a kancellária (lásd a 2.1.1.3. pontot). Kialakulása, fejlődése Európa-szerte hosszú időt vett igénybe, míg a XVI. századra ki nem alakulnak az egykori kancellária különböző tevékenységeinek megfelelő szakigazgatási szervek (departamenta). Az államalapítás korában nálunk is kialakult az írásbeliség egy korai formája. Néhány megbízható adaton kívül, amelyek elsősorban I. (Szent) Istvánnak (1000- 1038) külfölddel való levelezéséből ismertek, aligha tudjuk ennek a korai írásbeliségnek még a körvonalait is megrajzolni. Pedig tucatnyi oklevél is ránk maradt első királyunktól. A tucatnyi oklevél közül azonban mindössze egyetlenegy bizonyult hitelesnek, a Veszprémvölgyi görög alapítólevél. Ez az oklevél azonban nem eredetiben, hanem mintegy száz évvel későbbi átiratban (Kálmán király, 1109) maradt ránk. I. (Szent) István Veszprémvölgyi oklevele görög nyelven íródott, tehát a görög nyelvű írásbeliség sajátosságait hordozza magán, valamint nincs keltezése. A többi latin nyelvű oklevél. Közülük a Ravennai (keltezetlen) és a Nyitrai (1006?) oklevél kétségtelenül hamisítvány. Külön csoportot képeznek a bencés monostorok javára szóló oklevelek. Közülük egyetlenegy maradt meg eredeti formában, a Pannonhalmi oklevél (1001). Erről az oklevélről már az első pillantásra látszik, hogy a német császári kancelláriából kikerült oklevéllel rokon. Ugyanazzal az írással (karoling díszített minus- cula) készült, és ugyanazok a jellegzetességek (chrismon, scriptura longior, monogramma stb.) figyelhetők meg rajta, amelyek a császári okleveleken is. Az oklevél szövegezése is arra vall, hogy a császári kancellária egyik tagja készítette. Ám az oklevél eredeti formája, valamint az, hogy beilleszkedik a saját korába, nem tünteti el azokat a kétségeket, amelyeket az oklevél tartalma ébreszt az olvasójában.
