Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
328 ■ 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog zési jogát is megkapták a levéltári anyag maximális védelme céljából. Ezért is minősítette a tvr. igazgatási feladatokat is ellátó intézményekké a levéltárakat. Mindössze két levéltártípus maradt meg, az általános (központi országos levéltárak, fővárosi és megyei tanácsi levéltárak), valamint a meghatározott szakterület vagy szerv levéltári anyagát kezelő szaklevéltárak. A szocialista korszak központi levéltári anyagának kezelésére az Országos Levéltár Népi Demokratikus Osztályából létrejött az önálló Új Magyar Központi Levéltár. A volt területi állami levéltárak már a tvr. meghozatala előtt, 1968. január 1-jétől a megyei (fővárosi) tanácsok irányítása alá kerültek. Magántulajdonú levéltári anyagról nem, csak személyi tulajdonban lévőről szólt a jogszabály. Az ilyen iratanyagokat a miniszter védett levéltári anyaggá nyilváníthatta. Az 1972. évi 19. tvr. és a 2018/1972. (VII. 27.) MT határozat alapján külön, saját hatáskörben irányított archívumi hálózatot tartott fenn az MSZMP. Jellemzője volt az 1969. évi levéltárijogszabály-alkotásnak az is, hogy a tvr.-hez és a kormányrendelethez több részletes, alsóbb szintű jogszabály kapcsolódott. A 186/1969. (MK 24.) MM utasítás meghatározta az Új Magyar Központi Levéltár illetékességi és gyűjtőkörét (általában az 1945, de a gazdasági szervek esetében az államosítás éve utáni iratanyagra terjedt ki). A 16/1970. (XI. 29.) MM rendelet a magánszemélyeket, állami és társadalmi szervezeteket, szövetkezeteket arra kötelezte, hogy minden birtokukban lévő történeti értékű iratot számbavétel és nyilvántartás céljából jelentsenek be a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságának. Bejelentési kötelezettség terhelte a levéltári anyagot birtokló magánszemélyeket is. A rendelet emellett szabályozta a személyi tulajdonban lévő levéltári anyag védetté nyilvánításának és a szaklevéltárak létesítésének módját. Szaklevéltár létesítéséhez, székhelyük, szervezetük megállapításához, vezetőjük kinevezéséhez a művelődésügyi, majd kulturális miniszter hozzájárulására volt szükség. A szaklevéltár létesítésére irányuló kérelemben az alapítónak nyilatkoznia kellett a levéltári anyag mennyiségéről és jellegéről, a levéltár tervezett gyűjtőköréről, a szaklevéltár létesítésének esetleges különleges indokairól és arról, hogy a fenntartó a levéltár rendeltetésszerű működésének folyamatos biztosításához szükséges feltételeket miként garantálja. A 130/1971. (MK 10.) MM utasítás adta ki a Levéltárak Ügyviteli Szabályzatát (LUSZ). A szabályzat hatálya a tvr.-ben meghatározott levéltártípusokon kívül bizonyos tekintetben kiterjedt a levéltári anyagot őrző tudományos intézményekre is. Meghatározta a levéltárak szervezetére és igazgatására, valamint a levéltári dolgozók alkalmazási feltételeire vonatkozó szabályokat. Részletesen előírta a levéltárakkal szemben támasztott szakmai követelményeket. Elhatárolta az egyes levéltártípusok illetékességi és gyűjtőkörét. Egységes követelményeket írt elő a levéltári anyag gyarapodásával, őrzésével, levéltári feldolgozásával és nyilvántartásával, reprodukálásával és kölcsönzésével kapcsolatban. Önálló fejezetben foglalta össze a levéltári anyagban folytatható kutatás szabályait. Ugyan számos tekintetben korlátozta a kutatást, de egyúttal levéltári kötelezettségként kezelte annak biztosítását. (A LÜSZ csak általánosabb korlátozásokat határozott meg, a konkrét tilalmakat és az engedélyeztetés módját belső használatra kiadott utasítások tartalmazták.)
