Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog

308 ■ 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog

neti Levéltár (1972), a. Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Levéltára (1975), az Országos Vízügyi Levéltár (1977, 1988-tól Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Levéltár). Az 1980-as években jöttek létre az egyetemi szaklevéltárak a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (1982), az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1983), a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen (1984), az Állatorvos-tudományi Egyetemen (1986), a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (1987). A két országos levéltár és a tanácsi levéltárak általános levéltáraknak minősültek. A két országos levéltár illetékességébe - az 1945. évvel, illetve az államosítás évével elhatárolva - a központi államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szervek, testületek, egyesületek, intézmények, az országos jelentőségű gazdasági szervek és családok, személyek iratai tartoztak, míg a tanácsi levéltárak a főváros vagy az illető megye területén működő, illetve működött szervek történeti értékű iratait vették át. A tanácsi levéltárak szervezetében fióklevéltárak is létesülhettek. Először Borsod-Abaúj-Zemplénben a volt állami levéltárból Sátoraljaújhelyen jött létre fióklevéltár, majd Vasban Kőszegen (1971), Pest megyében Nagykőrösön (1973) és Vácon (1979), Csongrád megyében a volt 2. számú állami levéltárból Szentesen (1973), Békés megyében Békésen (1977) és Hajdú-Biharban Hajdúböszörményben (1981).

Az új szabályozás elvileg nem tett kivételt az állampárt (MSZMP) és a szakszervezetek irataival sem, ezt a „hibát” azonban 1972-ben az 1972. évi 19. tvr. és egy minisztertanácsi határozat kijavította, amikor mindkét szervezetet felhatalmazta külön archívumok fenntartására, és kivonta ezeket a miniszter hatásköre alól. Az MSZMP archívumai a korszak végéig teljesen párthatáskörben maradtak, a szak- szervezetek viszont már korábban, 1971-ben szaklevéltárként megalapították külön levéltári intézményüket, a Szakszervezetek Országos Tanácsának Levéltárát (neve később Szakszervezetek Központi Levéltárára változott).

A levéltári anyag védelmét tárcaszinten irányító művelődésügyi (kulturális) miniszter hivatalszervezete útján, szakmailag a Levéltári Igazgatóság, majd később a Levéltári Osztály közreműködésével közvetlenül irányította a két országos levéltárat, míg a tanácsi levéltárak és a szaklevéltárak felett ágazati felügyeletet gyakorolt. A 130/1971. (M.K. 10.) MM utasítással kiadott Levéltárak Ügyviteli Szabályzata (LÜSZ) ezt a rendelkezést részletezve kimondta, hogy a tanácsi levéltárak a miniszter központi szakirányításával működnek; ez azt jelentette, hogy a Levéltári Igazgatóság (Osztály) munkautasításokkal is irányíthatta a fővárosi és a megyei levéltárak tevékenységét.

A tvr. a levéltárakat igazgatási feladatokat is ellátó tudományos intézménnyé nyilvánította, és kimondta, hogy a levéltár feladatkörében:

♦ a levéltári anyagot átveszi, szakszerűen kezeli és biztonságosan megőrzi, azt tudományos igényű rendszerezés, nyilvántartás és segédletek készítése segítségével kutatásra alkalmassá teszi, és a kutatás egyéb feltételeit biztosítja;

♦ tudományos kutatást végez elsősorban a történettudományoknak a levéltári

anyag használatát elősegítő ágaiban, és a kutatás eredményeit közzéteszi;

♦ a szervek iratkezelési rendjét és irattári selejtezését a levéltári anyag védelme