Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
3.2. A levéltárügy alakulása 1950-től 1995-ig • 307 működő Levéltári Osztály Levéltári Igazgatósággá alakult át. (Neve 1977-től ismét Levéltári Osztály lett, egyúttal főosztályi rangja megszűnt, egy másik főosztály részévé vált.) Már az ötvenes évek elején napirenden volt az a Szovjetunió példáját szem előtt tartó elképzelés, hogy a „felszabadulás” és a „népi demokrácia” győzelme után keletkezett levéltári anyag más kezelést igényel, mint a régebbi. Az 1950. évi 29. tvr.-et is hamar elavultnak tartották, ezért 1954-1955-ben tervezet készült új, átfogó, a szocialista rendszer elveit jobban érvényesítő levéltári jogszabály elfogadtatására, amely alapján a „Népi Demokratikus Korszak Levéltárát” is felállították volna. Az elképzelés akkor nem valósulhatott meg, csupán annyi történt, hogy az Országos Levéltár 1945 utáni iratanyagának kezelését 1954-től az egyik szervezeti egységen belül létrehozott Népi Demokratikus Csoport látta el. A csoport iratanyaga szinte teljesen elpusztult 1956 novemberében, ezért 1957-ben megszűnt, majd 1960-ban újjászervezték, 1961-ben pedig külön szervezeti egységgé alakult Népi Demokratikus Osztály néven. Ekkor már döntés született arról, hogy ebből az osztályból fejlesztik ki a szocialista korszak külön levéltári intézményét az 1945. évi időhatárt alapul véve. Felmerült, hogy a területi levéltárak esetében is alkalmazzák a kettéválasztást, ezt az elképzelést azonban elvetették. Mindezzel párhuzamosan megteremtődtek annak is a feltételei, hogy a levéltárak a levéltári anyag sorsát a keletkezés első fázisától kezdve nyomon követhessék, és ennek érdekében a selejtezések ellenőrzésén túlmenően érdemi jogkört kapjanak az iratkezelés felügyeletében. A végrehajtott tanácsosítás és az említett változtatási törekvések szükségessé tették, hogy új, átfogó szabályozást alkossanak a levéltárügyről. Ezt a célt szolgálta a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi tvr. és a végrehajtása tárgyában kiadott 30/1969. (IX. 2.) kormányrendelet. E jogszabályok kimondták, hogy a bárki tulajdonában lévő és bármilyen szempontból történeti értékű iratokat levéltári anyagnak kell tekinteni, és védelemben kell részesíteni. A védelmet a művelődésügyi (kulturális) miniszter látta el. A kormányrendelet újraszabályozta az iratkezelést, többek között iratkezelési szabályzatok rendszeresítését rendelte el, és a levéltári anyag védelme érdekében megadta a levéltáraknak az iratkezelés ellenőrzésének jogát. A történeti értékű iratok levéltárba adási idejét az iratok keletkezési idejétől számított 15 év elteltében jelölte meg. A tvr. szentesítette a levéltárak ta- nácsosítását, egyúttal a megyei jogú városoknak is levéltár-alapítási jogot biztosított, amellyel azonban egyik ilyen település sem élt. Az új jogszabályok szerint az Országos Levéltár feladatkörét két országos intézmény látja el: az 1945 előtti iratanyaggal kapcsolatos teendőket a Magyar Országos Levéltár, a későbbivel kapcsolatosakat pedig az Új Magyar Központi Levéltár. Ezzel a Magyar Országos Levéltár rendszeresen már nem gyarapodó lezárt, történeti levéltár lett. A tvr. alapján szak- levéltárrá nyilvánították a Hadtörténelmi Levéltárt és az egyházi levéltárakat, valamint széles körben lehetővé vált új ágazati és intézményi szaklevéltárak alapítása az illető ágazat (szakterület) vagy szerv levéltári anyagának kezelése céljából. Az 1970-es években lett szaklevéltár az MTA Levéltára (1970), a Semmelweis Orvostörté