Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
298 ■ 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog nem egy levéltártípus, hanem az egész szakterület levéltárosai. A könyvtárosokkal közös szervezet, a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete jött létre 1935-ben, amelyen belül külön Levéltári Szakosztály működött. Az egyesületi kongresszusok (1936, 1939), más közös értekezletek és főleg a szakosztályi rendezvények napirendjén a levéltárügy időszerű kérdései szerepeltek. Az egyesület 1950 elejéig működött. 1944-1945 folyamán a háború, az országon átvonuló front elsősorban az irattárak anyagában okozott hatalmas pusztításokat, de komoly károk érték a levéltárakat is. Ezek közül a legnagyobb veszteséget a családi levéltárak és az Országos Levéltár szenvedte el. Sok megye és város levéltári anyagának egy részét a harcok elől biztonságosabbnak vélt helyre menekítette. Ezeket az iratanyagokat talán nagyobb pusztítás érte, mint a helyben hagyottakat. Igen komoly károkat szenvedtek a Tolna, a Vas, a Veszprém, a Zala és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltárak, Kecskemét város anyaga, valamint a Hadtörténelmi Levéltár. A közigazgatási és más irattárak anyagai is megsínylették a háborút. 3.1.4.6. A LEVÉLTÁRAK 1945-1949 KÖZÖTT, AZ 1947. ÉVI LEVÉLTÁRI TÖRVÉNY A magyar levéltárügy 1945 tavaszán, közvetlenül a vesztes háború befejeződése után kétségbeejtő helyzetben volt. Sok levéltár anyagát eredeti helyétől távoli országrészekben tárolták, többnyire gazdátlanul hagyva. A megszálló szovjet csapatok beszállásolásai során újabb károk keletkeztek a megyei, városi, egyházi és családi levéltári anyagokban. 1945-1946-ban a földreform és a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások miatt számos értékes családi és más gazdasági levéltár, illetve irattár került közvetlen veszélybe. Ebben a helyzetben eleinte valamennyi levéltár az iratmentéssel kapcsolatos feladatokkal volt elfoglalva. Nehezítette a szakmai munka megkezdését az is, hogy a tisztviselőhiánnyal küzdő megyékben és városokban a levéltárosokat a korábbinál is nagyobb mértékben vették igénybe köz- igazgatási feladatokra, emellett a B-listázások következtében több levéltáros elvesztette állását. A kutatószolgálat is akadályokba ütközött. Az Országos Levéltár csak egyéves szünet után, 1946. március végétől tudta újból fogadni kutatóit. A rendszeres iratátvételi és -feldolgozó munka csak 1948-ban kezdődhetett el. Két-három év alatt sikerült megmenteni a veszélybe került levéltári anyagok tekintélyes részét. Kezdeményező szerepet játszott az Országos Levéltár. Már 1945. április 7-én intézkedéseket sürgetett főhatóságánál a veszélybe jutott családi és gazdasági levéltárak, irattárak megmentése érdekében. Ennek hatására hívták fel a törvényhatóságok vezetőinek figyelmét a rendkívüli teendők fontosságára. A 4450/1945. ME rendelet alapján valósulhatott meg 1945 augusztusában egy levéltárosi részvétellel létrehozott ún. „repülő bizottság” nyugat-dunántúli szemleútja azzal a feladattal, hogy az ott veszélybe jutott könyvtári, múzeumi és levéltári anyagokat felmérje, és javaslatokat tegyen a védelmi intézkedésekre. A veszélyeztetett magángyűjteményekkel kapcsolatos ügyek intézésére 1946 júliusában az Országos
