Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
294 ■ 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog előbbi megváltoztatásának igénye hívta életre a levéltárosok társadalmi szervezetét, a Törvényhatósági Levéltárosok Egyesületét, amely 1912-ben alakult meg, és egyleti közlönyt, a Levéltárosok Lapját is megjelentette. A háború kitörése után az egyesület működése és a lap megjelentetése lehetetlenné vált. A nemzetközi levéltári kapcsolatokat ebben a korszakban az estlegesség jellemezte. A levéltárak tudós alkalmazottai gyakran utaztak külföldi tanulmányútra, kutatásra, szigorúan szabadságuk terhére. Kivételt képeztek az Akadémia és a Történelmi Társulat által biztosított kiutazások, valamint az Országos Levéltár 1874-1875. évi újjászervezésével és az új épület tervezésével kapcsolatos nyugat-európai tanulmányutak. Az első külföldi kiadványcsere-kapcsolat 1874-ben létesült az Országos Levéltár és a Francia Nemzeti Levéltár között. Az Országos Levéltár képviselője hivatalosan részt vett az 1903. évi római nemzetközi történészkongresszuson és a levéltárnokok és könyvtárnokok első, Brüsszelben 1910-ben megtartott nemzetközi tanácskozásán. Az első világháború közbejötté megakadályozta a nemzetközi levéltári együttműködés kibontakozását. 3.1.4.4. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI KÍSÉRLET Az 1919 tavaszán hatalomra jutott kommunisták tanácsköztársasági rendszerében a levéltárak világának radikális átalakítása kezdődött el, a szovjet-oroszországi változásokat példaként tartva szem előtt. (Az ún. lenini levéltári dekrétum [1918. június] a levéltári anyag egészét, mint egységes állami levéltári fondot, köztulajdonná nyilvánította, és elrendelte a levéltárügy központosítását.) A közoktatásügyi népbiztos 1919. április 29-i rendelete - a levéltárak tudományos jellege erősítése miatt - az egész levéltárügy irányítását a Közoktatásügyi Népbiztossághoz utalta, majd a május 15-i újabb rendelet kinyilvánította, hogy a levéltáraknak a tudományt kell szolgálniuk. (A nemességigazolási tevékenységet megszüntették.) Ennek érdekében a forráskiadások egységes irányítását és a tudományos értékű levéltári anyag lehetőség szerinti központosítását rendelték el. Ez utóbbi például a következőket jelentette volna: valamennyi levéltár tudományos szervezése céljából Országos Levéltárügyi Tanács felállítása, a hiteleshelyi levéltárak köztulajdonba vétele és az Országos Levéltárba szállítása, a többi egyházi levéltár ügyében a vallásügyi likvidálóbizottságok intézkednek, a Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályát átveszi az Országos Levéltár, ahol a családi levéltárakat is letétbe kell helyezni. A rendelet végrehajtása a levéltári megbízott vezetésével megkezdődött, a Tanács- köztársaság 133 napja azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a tervezett centralizációt véghezvigyék. Jól jelzi a szándékot a levéltárügyi megbízott június 21-i kérése a megyei direktóriumokhoz, amely arra irányult, hogy az egyházi levéltárak országos jelentőségű iratainak állami kezelésbe vétele érdekében készítsenek leltárt a területükön lévő egyházi levéltárak anyagáról. Esztergomban a Prímási Levéltár irataiból 147 ládányit elő is készítettek, elszállításukra azonban már nem kerülhetett sor. A Tanácsköztársaság bizonyos, elsősorban a hiteleshelyi levéltárak Országos
