Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog
292 ■ 3. Magyar levéltártörténet, levéltári jog polgári Magyarország tudományt is szolgáló intézménye volt. 1876-ban a kincstári (volt kamarai), 1877-ben a kúriai levéltár, 1882-ben a Gyulafehérvári Káptalan és a Kolozsmonostori Konvent országos levéltárai is az Országos Levéltárba kerültek. Az intézmény, csakúgy, mint a megyei és városi (községi) levéltárak, a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozott. 3.1.4.3. LEVÉLTÁRAINK HELYZETE ÉS TEVÉKENYSÉGE AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG Az újjászervezett Országos Levéltáron kívül Magyarországon a korábban kialakult megyei, városi, egyházi és családi levéltárak működtek. A polgári átalakulás lényegében változatlanul hagyta ezeket az intézményeket. A katolikus érseki, püspöki, káptalani magán- és a református, evangélikus levéltárak a saját egyházuk által megszabott keretekben végezték tevékenységüket, gyakran már külön levéltárost is alkalmaztak. Hasonló mondható el a családi levéltárakról is. A hiteleshelyi levéltárak életében fontos változást jelentett a közjegyzői intézmény bevezetése (1874), amely folytán levéltári anyaguk lezárult. Felmerült állami kezelésbe vételük, illetve az Országos Levéltárba szállításuk gondolata is, végül azonban a katolikus egyház kezelésében maradtak. Állami szakfelügyeletük 1906-ban valósult meg a hiteleshelyi levéltárak országos főfelügyelőjének kinevezésével. A főfelügyelő a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízottja volt, jelentéseit az Országos Levéltár is megkapta. A megyei törvényhatósági levéltárak kizárólag a megyei önkormányzat testületéinek és hivatalszerveinek levéltári anyagát őrizték, a városok és községek maguk gondoskodtak irataikról. 1902-ig semmilyen állami előírás nem létezett levéltárak létesítéséről és az iratok kezelésének mikéntjéről. Gyakorlatilag csak a törvényhatósági jogú városok rendelkeztek levéltárral. Buda, Pest és Óbuda egyesítése (1873) után e városok levéltárait összevonták a fővárosi levéltárba (neve később: Budapest Székesfőváros Levéltára). Az Országos Levéltár javasolta, hogy legalább a törvényhatósági levéltárak felett érvényesüljön valamiféle szakmai felügyelet. Ennek eredményeként 1880-ban a Belügyminisztérium engedélyével kérdőíves felmérést készíthetett e levéltárak helyzetéről. Ezután lényeges intézkedésre nem került sor, csupán annyi történt, hogy a megyék és városok olykor az Országos Levéltár segítségét kérték levéltáraik rendezési és selejtezési ügyeiben. Az 1910-es években hasonló felmérést bonyolítottak le, kimondottan a szakmai felügyelet előkészítésének céljából. Előrelépést jelentett a belügyminiszter 125 000/1902. sz. rendeletével kiadott Vármegyei Ügyviteli Szabályzat, amelynek 235-243. §-ai némi eligazítást tartalmaztak a megyei levéltárak kezeléséhez. Ehhez kívántak csatolni egy részletes levéltári szabályzatot, amely el is készült az Országos Levéltárban, kiadása azonban elmaradt. A levéltárnokok alkalmazási feltételeit illetően viszont előrelépést eredményezett az 1883: I. te. Ez ugyanis az országos és a törvényhatósági levéltárnokokra is tartalmazott rendelkezéseket. Kimondta a törvény, hogy az Országos Levéltár fo
