Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)

2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története

2.9. Gazdasági szervek a XVIII. századtól napjainkig • 245

útja is Budapesten létesült Ferenc József Földalatti Villamos Vasút néven (1896- ban). Az egységes közforgalmú közlekedés a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. (BSZKRT, közismert néven: Beszkárt) megalakulásával, 1922 végén jött létre, mert az új vállalat megszerezte a két legnagyobb városivillamos-társaság részvényeit, a másik kettőt pedig 1927-től leányvállalatként kezelte. 1926-ban átvette a Fogaskerekű Vasutat, 1932-ben a Budavári Siklót és az addig önálló Autóbuszüzemet, végül pedig megszerezte a budapesti HÉV részvénytöbbségét, és magába olvasztotta a HÉV-et.

2.9.8.2. AZ ÁLLAMOSÍTÁSOK UTÁNI VÁLLALATI STRUKTÚRÁK

1949. március 15-én a MÁV betagozódott a magyar államigazgatási rendszerbe: vezérigazgatósága az újonnan szervezett Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) I. Vasúti Főosztályává vált. A középfokú vasút-igazgatási szervek a területi igazgatóságok voltak Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Szombathely székhelyekkel. Ezek irányították a külszolgálati főnökségekre (állomás-, vontatási, pályafenntartási, szertárfőnökségre stb.) bízott vasútüzemi szolgálatot. A MAV- nak országos, központi hivatalai is voltak, például Bevétel-ellenőrzési, Visszatérítési és Kártérítési Hivatal és a MÁV Nyugdíjhivatal. A vasútüzemmel kapcsolatos munkákat külön MÁV-üzemi vállalatok bonyolították, amilyen az Északi Járműjavító Vállalat vagy az Utasellátó Üzemi Vállalat volt. A hatvanas évektől a gazdaságossági kérdésekre és a korszerűsítésre tevődött a hangsúly (dízel- és villamosítási program stb.). 1968-1990 között több gyér forgalmú vasútvonalat megszüntettek, ez a folyamat folytatódott 2008-tól. A MÁV három fő tevékenységi köre továbbra is az állami tulajdonú vasúti infrastruktúra (vasútállomások, vasúti pálya) működtetése, a személy- és áruszállítás maradt. A pályafenntartás és fejlesztés céljából a MÁV további főnökségeket és vállalatokat hozott létre: Távközlési és Biztosítóberendezési Építési Főnökség, Vasúttervező Üzemi Vállalat (később: MÁV Tervező Intézet) stb.

A vízi közlekedés első évtizedét az 1945-ben kötött magyar-szovjet gazdasági egyezmény értelmében létrehozott közös szovjet-magyar hajózási vállalat, a Mesz- hart Magyar-Szovjet Hajózási Rt. monopolhelyzete jellemezte. A Meszhart tevékenységi köre kiterjedt a folyam- és tengerhajózásra, a szállítmányozásra, a hajójavításra és a kikötőüzemre. 1954-ben a szovjet részesedést visszakapta a magyar állam, és a vállalat Mahart (Magyar Hajózási Rt.) néven működött tovább. A Ma- hart 1955-ben a Balatoni Hajózási Vállalatot, 1964-ben pedig a tengeri hajózással és kereskedelemmel foglalkozó (Magyar Királyi) Duna Tengerhajózási Rt.-t (DTRT) olvasztotta magába. A dízelmotoros vontatóhajók az ötvenes évektől, a szárnyas- hajók 1962-től jelentek meg a Dunán. A hajópark elöregedésével és az utazási szokások megváltozásával a folyami személyszállítás helyzete az 1980-as évekre jelentősen romlott. Az 1960-as és 1970-es években viszont még fejlődött a magyar tengerhajózás, a flotta bolgár, lengyel és szovjet gyártmányú tengeri hajókkal bővült,