Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
244 • 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története tott, így Vasúti Tisztiképzőt (1887), a Rudolf Trónörökös Egyesületet (1875), a MÁV Hivatalnokai és Szolgái Nyugdíjintézetét (1870-1952), a MÁV-kórházat (1925-1927) stb. A vízi közlekedés legfontosabb vállalata az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT) volt (Donau-Dampfschiff-fahrts Gesellschaft), amely 1829-ben alakult osztrák tőkével. Széchenyi István kezdeményezésére a magyar főurak jelentős mennyiségű részvényét vásárolták meg, segítve a cég további fejlődését. 1844-ben a tengerhajózási ág különvált, a személyszállítás mellett pedig a társaság megkezdte az áru- szállításra alkalmas hajók építését. A vállalat - eltekintve a Balatoni Hajózási Rt.- től - az 1850-es évek végéig monopolhelyzetben volt az országban. 1889-ben a DGT flottája 200 gőzhajóból és 1000 uszályból állt, több hajógyárral és hajójavító műhellyel rendelkezett, többek között Óbudán, Pécs környékén pedig kőszénbányái voltak. 1939-ben, Ausztria német bekebelezése után a DGT a Hermann Goring Werke leányvállalata lett, a háború után pedig hadizsákmányként szovjet kezelésbe került. A közúti közlekedést a XIX. század végéig az állati erővel, főként lovakkal vontatott szekér, kocsi és hintó jellemezte. Postakocsijárat háromféle volt: gyorsposta, postaszekér és társzekér. A vasúthálózat kiépítéséig a küldemények, csomagok szállítását és a szerényebb jövedelmű utasok távolsági közlekedését a postakocsik bonyolították. A Magyar Királyi Posta első belső égésű motor által hajtott autó- buszjáratai Haltenberger Samu szervezésében levél, csomag és személyek szállítására 1910-től indultak meg (Károlyváros-Plitvicei-tavak útvonalon, majd Kassa, Igló és Bártfa környékén). A zöld autóbuszok a vasúttal kevésbé ellátott térségekben, elsősorban az Al-Dunánál, Horvátországban, a Felvidéken és Erdélyben közlekedtek. Az első világháború és a forradalmak időszakának visszaesését követően 1925-ben indította el újra a posta a távolsági járatait 25 autóbusszal, és folytak az útépítési és korszerűsítési munkák. 1927-ben a MÁV a vasútállomással nem rendelkező települések számára megalakította a Magyar Kir. Államvasutak Autóközlekedési Rt.-t (Mavart). Míg a posta csak autóbuszjáratokat üzemeltetett, és terjedelmes, súlyos árut nem szállított, addig a Mavart-nak tehergépkocsik is rendelkezésére álltak. A Mavart és az osztrák Barry és Társa cég 1931-ben közösen létesítette az ország első nemzetközi buszjáratát Budapest és Bécs között. 1934- ben miniszteri határozat eredményeképpen a Mavart átvette a posta autóbuszait és járatait, így kiemelkedően a legnagyobb közúti közlekedési vállalat lett. 1935. január 1-jén létrejött a Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzeme, a Mávaut, mint a Mavart utódja. Rajta kívül 1935-ben 201 autóbuszos vállalkozó, illetve magántársaság működött az országban. A modern városi közlekedés jellemző vállalatai a fővárosban alakultak. Az első lóvasúti vonal a budapesti Széna tér és az Újpesti indóház között épült ki 1866- ban, amelyet a Pesti Közúti Vaspálya Társaság üzemeltetett. 1887-ben indult el az első villamoskocsi, és a nagykörúti villamosvasút működtetésére létrejött a Budapesti Városi Villamos Vasút Rt. 1896-tól ezeken kívül a Budapest-Újpest-Rákos- palotai Villamosvasút Rt. járművei is üzemeltek. A kontinens első földalatti vas
