Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
200 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története értek el. Az első világháború második felében a kormány elismerte, hogy az ún. munkaügyi panaszbizottságokban a szakszervezetek képviselik a munkásokat. A forradalmak után a Bethlen-Peyer-paktumban megőrizték ezt a jogosítványt, de súlyos engedmények árán. A szakszervezetek lemondtak a politikai tevékenységről és a közalkalmazottak, vasutasok, postások érdekvédelmének szervezéséről. Taglétszámuk nélkülük is meghaladta már a 200 ezer főt. A szakszervezetek működését a német megszállás után tiltották be. Az 1945-ben újjászervezett szakszervezetek rövidesen mintegy 700 ezer tagot számláltak. A kor viszonyaiból következően az érdekvédelem helyett működésük a politikai harcra, a termelés megindítására, a magántulajdonban lévő üzemek irányításának ellenőrzésére irányult, sőt - főként a Magyar Kommunista Párt sugalmazá- sára - irreális bérköveteléseikkel, kormányellenes tüntetésekkel maguk is hozzájárultak az 1945. évi választásokon kialakult politikai erőviszonyok megbontásához, illetve az ország gazdaságának további leromlásához. A szakszervezetek irányításában eleinte az MSZDP és az MKP egyenlő arányban vett részt, 1946-tól azonban egyre erősödött a kommunista befolyás, amely 1948-1949-től a szakszervezeteknek az egypártrendszeri struktúrának megfelelő alárendeltségébe torkollott. 2.8.1.3. A CIVIL SZERVEZETEK FELSZÁMOLÁSA 1946-1948-BAN Az átmenetileg nem működő egyesületek egy részének 1945-ben, a front elvonulása után már módja sem volt arra, hogy újjáalakuljon, mert épületeit, berendezési tárgyait vagy a szovjet katonaság, vagy valamelyik párt, szakszervezet vette igénybe, függetlenül attól, hogy a szervezetet feloszlatták-e vagy sem. Ez történt Budapesten több nagy múltú egyesület (Nemzeti Kaszinó, OMGE stb.) székházával, de számtalan vidéki olvasókör, kaszinó és egyéb szervezet ingatlanával is. E folyamat eredményeként sok hagyományos egyesület ellehetetlenült, és új, az akkori politikai viszonyoknak megfelelő szervezetek kerültek kedvezőbb helyzetbe. Ennek átmenetileg lehetett pozitív hozadéka is, hosszú távon azonban az egyesülési jog súlyos csorbulását eredményezte. Még jelentősebb változásokat hozott az 1945-ben kötött fegyverszüneti egyezmény végrehajtása, illetve 1945-1947 között a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) követeléseinek teljesítése. 1945. március 17-én jelent meg a fasiszta jellegű pártok és egyesületek feloszlatásáról szóló rendelet, így a fajvédő gazdasági, illetve „hazafias” szervezetek többsége újjá sem szerveződhetett, de az ebbe a körbe nem tartozók múltját is szigorú, politikai elfogultságokkal terhelt vizsgálatnak vetették alá. A 7330/1946. sz. kormányrendelet kiterjesztette a kommunista vezetésű Belügyminisztérium egyesületek feletti felügyeleti jogkörét. Ezt követően - a SZEB követelésére - a belügyminiszter feloszlatott 261 egyesületet, egy hónap múlva a katolikus egyházhoz kötődő egyesületek többségét (például a KÁLÓT [Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé] 631, a KALÁSZ [Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége] 574 helyi csoportját), valamint a Cserkész Sző-