Levéltári kézikönyv (Budapest, 2009)
2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története
196 ■ 2. Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története és kereskedők különböző szervezetei az ismeretek átadása és tagjaik képzése mellett síkraszálltak a szakoktatás fejlesztéséért, és természetesen érdekvédelmi feladatokat is elláttak. (Az ipartársulatokat, ipartestületeket és más szakmai testületeket lásd a 2.4.4. és a 2.5.3.7. pontok alatt.) Modern értelemben vett pártok hiányában a XIX. században a lakosság szélesebb rétegei számára a politikai jellegű egyesületek biztosítottak fórumot, tájékozódási lehetőséget. Ilyenek voltak a kiegyezés után a honvédegyletek, a demokrata körök, illetve népkörök. Miután ezek általában '48-as alapokon álltak, a kormány retorziókat alkalmazott velük szemben, illetve például a honvédegyleteket igyekezett a politizálástól a segélyezés és a kulturális tevékenység felé irányítani. Az 1880-as években különböző elnevezés alatt (antiszemita egylet, keresztény védszövetség stb.) antiszemita politikai szervezeteket hoztak létre. Ennél jelentősebb és főleg pozitívabb szerepet játszottak a századfordulón létrejött szabadságegyletek, népegyletek, katolikus körök, amelyek (a felsorolás sorrendjében) a szociáldemokraták, agrárszocialista irányzatok és a szerveződő keresztényszocialisták-konzervatív néppártiak befolyása alatt álltak. Idesorolhatjuk a Nagyatádi Szabó István által szervezett '48-as Függetlenségi Kört is. Ezek képezték az új típusú, tömegpolitizálásra építő pártok bázisát. A forradalmak időszakában, majd a két világháború között több jobboldali politikai szervezet keletkezett (Magyar Országos Véderő Egyesület - MOVE, Ébredő Magyarok Egyesülete - ÉME stb.), amelyek helyi szervezetek kiterjedt hálózatával rendelkeztek, és esetenként több tízezer tagot tömörítettek. A kulturális egyesületek (olvasókörök, dalárdák, tudományos társaságok, zenei stb. egyesületek) is jelentős arányt (mintegy 7-10%-ot) képviseltek az egyesületi statisztikákban. Ezek a művelődés, az igényes szórakozás és a társas élet céljait egyaránt szolgálták. A falusi és peremvárosi olvasóköröknek elévülhetetlen érdemük volt az olvasási kultúra terjesztésében, a helyi könyvtárak megteremtésében és fenntartásában. A XIX. század második felében sorra alakultak a megyei régészeti és művelődéstörténeti társulatok, amelyek számos helytörténeti munka kiadása mellett múzeumi gyűjtemények megalapozásával, intézmények létrehozásával is érdemeket szereztek. A századforduló éveiben alakultak nagyobb számban a különböző dalárdák, amelyek évtizedeken át szolgálták a kisemberek, munkások szórakozási és művelődési igényeit. Az 1868. évi nemzetiségi törvény (1868: LXIV. te.) aránylag széles körű jogokat biztosított a nem magyar lakosság részére a nyelvhasználat, az egyházi és iskolai élet mellett az egyesülési jog terén is. Kimondta, hogy a nyelv, a művészet, a tudomány és a gazdaság előmozdítására a honpolgárok „társulatokba vagy egyletekbe összeállhatnak, pénzalapot gyűjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek megfelelően kezelhetik”. A nemzetiségi politikusok kevesellték, a magyar politikai elit nagyobb része viszont sokallta a biztosított jogokat. így a törvény rendelkezései csak részben valósultak meg. A Bánffy- kormány (1895-1899), majd a koalíciós kormány (1906-1910) idején - a szocialista szervezetekhez hasonlóan - a nemzetiségi egyesületeket is állandó megfigyelés alá helyezték és szigorúan ellenőrizték. Ezek a szervezetek állami támogatásban el
